Sárospataki Füzetek 7. (2003)

2003 / 2. szám - MÚLTUNK - Szabó András: Reformáció Északkelet-Magyarországon - meggondolkodtató esetek

Reformáció Északkelet- Magyarországon meg­gondolkodtató ESETEK A magyar reformáció kutatásának mindmáig nem megoldott alap­kérdése — a főnemesi vagy mezővárosi reformáció vitája — az amelyhez rövid tanulmányom újabb adalékokat kíván szolgáltatni. Mint ahogyan a cím is mondja, eseteket fogok elmondani, de ezekből nem vonok le messzemenő következtetéseket, mert — véleményem szerint — ezzel még várnunk kell. Az ok egyszerű: a magyarországi reformáció korai szakaszáról nagyon kevés információnk van, az apró mozaikkockák még nem állnak össze egyértelműen azonosítható képpé. Nehezíti a helyzetünket, hogy analógiaként nem használhatjuk a külföldi példákat sem. A magyaroszági történelmi és társadalmi helyzet gyökeresen eltért mindattól, ami a kontinens nyugati felén volt tapasztalható, ezért VIII. Henrik felülről bevezetett reformációja, vagy a német helyzet, ahol a cuius regio, eius religio elve alapján egész tartományok váltottak hirtelen (s nem egyszer egymás után többször is) vallást, nem adnak magyarázatot mindarra, ami a Kárpát-medencében történt. Hogy mondanivalóm érthetőbb legyen, röviden felidézem mindazokat az álláspontokat, amelyek idáig jellemezték a magyarországi kutatást és közgondolkodást. A régebbi katolikus egyháztörténetírás a reformáció főnemesi volta mellett foglalt állást, a vallásváltoztatást csupán erőszak következményé­nek tartva. Ebből következett, hogy nem vett tudomást a középkori egyház válságáról, csak a török pusztításról és a klérus elmeneküléséről beszélt. Ez a nézet persze csak úgy volt tartható, hogy a 16-17. század eseményeiről meglehetősen hiányos, hamis képet festettek, s nem vettek tudomást a protestáns egyháztörténetírás eredményeiről. Az újabb időkben némileg finomodott a kép, Szántó Konrád nagy háromkötetes egyháztörténete 1985-ben ezt írta: „A királyi Magyarország magyarlakta területein a hitújítás elsősorban ott terjedt el, ahol a nagybirtokos főurak a reformáció mellé álltak.... A reformáció meggyökereztetésében a nagybirtokosok legfőbb segítői a protestáns prédikátorok voltak.” Szántó ugyan elismeri a középkori egyház válságát, de azt állítja, hogy a török hatalom pártfogolta a protestánsokat, hogy a nép a fokozatos változások miatt sokszor rá sem jött a vallásváltozásra, hogy a „cuius regio eius religio” elve érvényesült, s végül az utolsó helyen azért leírja a protestáns S^abó András 143

Next

/
Oldalképek
Tartalom