Sárospataki Füzetek 7. (2003)
2003 / 2. szám - MÚLTUNK - Szabó András: Reformáció Északkelet-Magyarországon - meggondolkodtató esetek
S^abó András papok buzgóságát és képzettségét.1 Az ennél differenciálatlanabb régi szemlélet ugyanakkor lappangva és helyi szinten mind a mai napig él; Szántó összefoglalásával egy évben még megjelent olyan egyháztörténeti munka, amely ezt képviseli és tele van legendákkal és téves adatokkal.1 2 A református és evangélikus egyháztörténetírás véleménye ezzel szemben nem mondható egységesnek. Zsilinszky Mihály monográfiája a reformátoroknak tulajdonítja a legnagyobb hatást, de második helyen megemlíti a főnemesi pártfogókat is, akik védelmezték az előnytelen helyzetben küzdő prédikátorokat.3 Zoványi Jenő - pozitivista alapállásának megfelelően — csak a tényeket sorolja, s csupán a következő mondatában foglal állást: „A reformáció folyamata először mindenütt a lelkekben ment végbe, t. i. azoknak a lelkében, kik gondolkozni, véleményt alkotni képesek és hivatottak voltak a vallásnak a kort mozgató kérdéseiről.”4 Velük szemben Révész Imre furcsa módon teljesen a főnemesi reformáció pártjára állt, s azt állította, hogy nálunk is a „cuius regio”-hoz hasonló elv érvényesült5 — ez egybevágott a korszak történetírásának (a Hóman-Szekfu féle kézikönyvnek) a felfogásával. Ennek ellenhatásaként aztán az 1949-ben megjelent újabb összefoglalásban Bucsay Mihály hevesen cáfolta, hogy a főnemesi erőszaknak szerepe lett volna a reformációban, szerinte ezt az irányzatos történetírás találta ki, hogy ürügyet találjon a későbbi erőszakos ellenreformációra. A végkövetkeztetése: „A magyarság tömeges állásfoglalásának az evangélium mellett tehát belső indokai voltak...”6 Érdekes módon Bucsay a saját későbbi könyvében kicsit visszakozott, s úgy nyilatkozott, hogy „a földesurak állásfoglalása fontos volt ugyan, de nem olyan mértékben, mint azt egyes történetírók állítják.”7 A katolikus álláspont egyik tudományos leszármazottja volt (összhangban Révész Imre álláspontjával) Horváth János összefoglalása a reformáció irodalmáról, amely az írókat a főúri pártfogók szerint 1 SZÁNTÓ Konrád, A katolikus egyház története, II. kötet, Ecclesia, Budapest, 1985, 96 B105. 2 SOÓS Imre, Az egri egyházmegyei plébániák történetének áttekintése, Szent István Társulat, Budapest, 1985 (Az egri főegyházmegye schemadzmusa, II). — Lásd a róla írott recenziómat: A Ráday Gyűjtemény Évkönyve VII (1994) 236B237. 3 A magyarhoni protestáns egyház története, FARKAS József, KOVÁCS Sándor és POKOLY József közreműködésével szerkesztette ZSILINSZKY Mihály, Budapest, 1907, 49-71. 4 ZOVÁNYI Jenő, A reformáció Magyarországon 1565-ig Budapest, 1921, 81. 5 RÉVÉSZ Imre, Magyar református egyháztörténet, /. kötet, 1520 tájától 1608-ig Debrecen, 1938, 58-59. (> A magyar református egyház története, RÉVÉSZ Imre előszavával, írták BÍRÓ Sándor, BUCSAY Mihály, TÓTH Endre, VARGA Zoltán, Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1949, 46-47. 7 BUCSAY Mihály, A protestantizmus története Magyarországon 1521B1945, Gondolat Kiadó, Budapest, 1985, 38. 144
