Sárospataki Füzetek 7. (2003)
2003 / 2. szám - MÚLTUNK - Molnár Sándor: Néhány fejezet Telkibánya vallási életéből
Molnár Sándor Íme, mi, mint az árnyék Úgy elmúlunk, Szorongat minket a halál félelme; Ne hagyj, irgalmas Atyánk, óh, ne hagyj! Szólj, és erősítő baityamot adj! Mutasd meg nekünk az ég örömeit, Melyek E földi lét után várnak; S kapuján belül elrejtett Kincseit, Ama számunkra készült dicső várnak; Taníts meg élni, taníts meghalni, És lég; irgalmas felmagasztalni! Dallam: saját Megyek hát pihenni, örök nyughelyemre, Kéke hajlékába, hosszú álomra le. Várom, ott nyugodtan a feltámadást, Amikor majd ismét meglátjuk egymást. Adjátok a sírnak szívetek halottját, Sírjatok a válás nehézpillanatán. O jobbján elvárni a feltámadást, Amikor szerettim, öleljük egymást. Holtak birodalma, fogadd kihűlt testem, Kemény sírpámámon aludjon édesen. Nem látjátok többé az édesapát, Lelke égbe száll, testére sír vár. Dallam: 66. zsoltár Örvendj egész föld az Istennek Mély gyászba öltözött szivetek, Kik itt sírtok, keseregtek, Mert akit oly hűn szerettetek, Gyász ravatalán szendereg. Nem halt ő meg ne síijatok hát, Csak alussza örök álmát, Erre mi élők is készülünk, Mert örökké mi sem élünk. Az idő, ha majd tovább halad, Sírástok is félbe szakad, Keserveitek mind eltűnnek. A gyászruhát levetitek. Megvigasztal az Ür titeket, Ad még örömet is nektek, Kérjük mindnyájan Istenünket, Vidítsa fájó szívetek. Dallam: 66. zsoltár Örvendj egész föld az Istennek Menj hát kedvesünk nyughelyedre, Megsiratva elbocsátunk. Oly hosszantartó éjjeledre, Áldást Istentől kívánunk. Légy boldog hazád fenn az égben, Derüljön rád szép kikelet, Elkísérünk sírodig aztán, Jó éjszakát, Isten veled! Dallam: nincs jelölve Menj, óh menj pihenni, Hagyd itt fájdaímidat, A sír vár és a menny, E kínos életért, mely e földön véget ért. Talál a síron túl hervadhatatlan lakást. Dallam: 364. dicséret Ments meg üram engem Ments meg üram engem, az örök halától, Ama rettenetes napon minden bejtől. Midőn az ég ésföld, megfognak indulni, S eljössz a világot lángokban ítélni. Reszket minden tagom, borzadok és félek, Én e földön küzdő, szegény bűnös lélek. Ama napon engem, ítéletre vonnak, Midőn az ég és fold, egyben megindulnak. Haragnak napja az kínok, ínség napja, Nagy nap mely a bűnöst, gyötri, szorongatja. Midőn Te ki mindig éltél és fogsz ^fi. Eljössz a világot, lángokban ítélni. 140
