Sárospataki Füzetek 7. (2003)
2003 / 2. szám - MÚLTUNK - Molnár Sándor: Néhány fejezet Telkibánya vallási életéből
Néhány fejezet Telkibánya vallási életéből Dallam: 35. zsoltár Perelj Uram perlőimmel Mennynek főidnek Teremtője, Felséges Gondviselője! A halandóság felett való, Oh, hatalmas Örökkévaló! íme bölcs törvényed sprint: A test porrá válik megint; S amit anya sitiit e földre, Visszamegy az anycfóldbe. Itt marad az, ami föld volt, Bezárja a sótét sírbolt; De a lélek eredetéhez Visszatér bölcs Teremtőjéhezi Mivel vele a gyász s‘rna^ Hantjai soha nem bírnak, S ami benne égi vala, Annak nem lesz vége soha! Dallam: 370. dicséret jövel Szentlélek Úristen Mért harmatozjk szemetek, Miért sírtok jó gyermekek? Hisz tudjátok, hogy kit fed el A gyászos koporsó fedel. Tudjuk, hogy a legdrágábbat, Felejthet'len atyátokat, Es Isten a mindent tudó, Derít reája oly világot, Boldog halhatatlanságot. Ugye nem is azJáj nektek, Sírástokra fel nem ébred. Csak az bántja szíveteket, Hogy ő többé nem tiétek; Óh, ne fájjon, ne sajogjon, Kebletek ezen oly nagyon, Ne bántsátok, ne költsétek, Sírástokra ő úgysem ébred! Alszik csendes, síri ágyon. 141
