Sárospataki Füzetek 7. (2003)
2003 / 2. szám - MÚLTUNK - Molnár Sándor: Néhány fejezet Telkibánya vallási életéből
Molnár Sándor Most ment el végső útjára. Elment, itt hagyott benneteket, Akiket itt hőn szeretett, Felülről őrködik reátok, Ne síijatok, ne sírjatok! Menj, hát kedvesünk nyughelyedre, Megsiratva elbocsátunk. Hosszan tartó sír-éjjeledre, Istentől áldást kívánunk. Félj boldog új hazát az égben, Viruljon rád szebb kikelet, Elkísérünk sírodig aztán Jó éjszakát, Isten veled! Dallam: 35. Zsoltár Perelj Uram perlőimmel Fájó szívvel álltuk körül Szép virágszál koporsódat, Szemünkben bánat könnye ült, Megsiratva elhuny tódat. Borulj, borulj gyászsgemfedél, Fiaddpihenjen a por részed, Hol nem érik földi vészek. E múlandó, szép világban, Boldogságot sosem vártam, Bimbó éltem szép virága, A sír lett azúr szavára; Lesz örömem, amelyben Jézusnak közelében Ki megváltott szent vérével, Üdvözítő kegyelmével. Dallam: 23. zsoltár Az Úr énnékem őrizőpásztorom Felséges Isten! Kiß vagy mindenekben, Szabad, igaz es bölcs rendelésedben, Jóvoltod rajtunk ebben is láttatott, Hogy sorsát kinek-kinek kimutatod; Te vagy az Úr, és kit mire elhívtál, Hivatalában hűséget kívántál. Mostan már elvégződvén hivatalom, Amelyben voltál énnékem gyámolom, Rebegő éneklésem, Megváltóm, Mennyei dicséretekkel felváltom; Add, hogy számban legyen azon új ének, Melyet mondanak, dicsérvén a vének. Szent, szent, szent Isten! Seregeknek Ura! Ki hű gondot tartál szegény szolgádra, Add, szentid közé békében jutalmat találni, Tanuld meg napjaid okosan számlálni. Dallam: 146. zsoltár Áldjad én lelkem az Urat Földhöz ragadt féreg vagyok, Mert abból való vagyok, Hadd legyek hát porrá itten, Tegyétek sírba testem: Hadd egyék meg a férgek, Már én tőlük nem félek. Mi voltam és mi vagyok most, Az Úr elplántáltatott, A halál lett a kertészem, Ő vett síromba kertészem, Hogy kikeljek majd egykor, Az Úr nagy tavaszakor. Lelkem háza itt elromol, A férgek benne honol, Mert a tetemem gazdája, Felszállt egy szebb hazába, Fakása most az egek, Azért nem fél a férgek. Ez csak éltem hervadása, Lelkemnek nincs halála, Mert telkemre szebb élet vár .Fent üdvösségre talál. Most testem síromba dűl, Felkem az Úrhoz repül. 130
