Sárospataki Füzetek 7. (2003)
2003 / 2. szám - TANULMÁNYOK - John Courtney Murray: A jelenkori probléma: Isten halála
John Courtney Murray lalkozás világosabban megmutatkozik. Ez az amit a modern gondolkodás tenni szándékozott — megmagyarázni a világot Isten nélkül. Az alapvető visszautasítás a „magyarázat Istenének” (ahogyan nevezték) szólt, holott az ő igazi Neve: a Teremtő, a Bölcsesség Könyvének Alkotója (13:3), aki egyben a Vagyok Aki Vagyok, aki nélkül semminek sincs értelme, mert nélküle nincs is semmi. A modern probléma lényege megjelenik a nagyszerű csillagász, Pierre Simon Laplace és barátja, Napóleon, akkori Első Konzul, híres levélváltásában. Laplace Exposition du Systeme du monde c. könyvének (egy mű, mely történelmet csinálni rendeltetett) egy példányát megjelenésének évében, 1796-ban, Napóleonnak ajándékozta. Napóleon, miután elolvasta a művet, megdicsérte barátját. A világnak ez a fajta magyarázata, mondta, csodálatra méltó. „De” — tette hozzá, „nem olvasok benne Istenről.” Laplace egy olyan mondattal válaszolt, amelyben benne van a modern Akadémia ateizmusának a tiszta lényege: „Je n’avais pás besoin de cette hypothése.” Az említett formula kifejezi a hasonlóság lényegét is, amely eközött az arisztokratikus ateizmus és a későbbi burzsoá kidolgozása (mely a tizenkilencedik századot jellemezte) között van. A Piactéren, mondták les gens de hien (akár franciául, angolul, vagy bármilyen más nyelven is beszéltek), nekünk nincs szükségünk Istenre; ezért ő nem létezik. Ezeknek az embereknek a törekvése nem az volt, hogy megmagyarázzák a világot, hanem, hogy megéljenek benne. Számukra az élet egyedüli tényezői gazdasági jellegűek voltak. Az üzlet üzlete az üzlet, mondhatták volna (ez a velős axióma már jóval azelőtt hatott, mielőtt megalkották). Az üzlet üzlete számára pedig Isten lényegtelen. Nincs rá szükség a gazdasági vállalkozás sikeréhez, amely az egyedüli vállalkozás, ami számít. Különösebben nem szükséges időznünk ennél az őrült ateizmusnál. Talán az a legfőbb jelentősége, hogy segített az Isten-kérdést a gazdasági és társadalmi valóság és törekvés népszerű formáiban megfogalmazni a filozófia és a tudomány arisztokratikus formái helyett. Továbbá arra szolgált, hogy előkészítse az utat a későbbi proletár ateizmus, a „tömegek hitehagyása”, ahogyan XI. Pius nevezte, és az ő közönyös ateizmusuk számára. Ez volt a döntőbb tizenkilencedik századi esemény, mivel ez volt a marxizmus bölcsője. Mielőtt búcsút vennénk a modern kortól, mégha röviden is, de meg kell említenem egy másik fajta ateizmust, amelyet ez a kor szült. Ez a Város ateizmusa volt, az a politikai ateizmus, amely antiklerikalizmus álnéven szerepelt. Benne rejlett a I' état laique politikai elméletében, amely a Felvilágosodásból és a Forradalomból származott, bár voltak sokkal visszább nyúló gyökerei is. Kettős posztulátuma, az állam szuverenitása oszthatatlanságának és mindenben illetékes voltának a dogmája, valamint az egyház és az állam szétválasztásának a dogmája, a Harmadik Francia Köztársaságban és az 1905-ös Szétválasztási Törvényben jutott a legteljesebben kifejeződésre. Az ateizmusra való modern törekvés így tört magá106
