Sárospataki Füzetek 7. (2003)
2003 / 2. szám - TANULMÁNYOK - John Courtney Murray: A jelenkori probléma: Isten halála
John Courtney Murray ateizmus sohasem egy tudományos vagy filozófiai elméletnek a következménye. Az ateizmus egy döntés, szabad elhatározás, amely megelőz minden elméletet. Tényleg vannak olyan filozófiák, amelyek ateisták, abban az értelemben, hogy összeegyeztethetetlenek az Istenbe vetett hittel. Azonban ezeket egyedül az ateizmusra való szándékos törekvés hozza létre. Ez a törekvés és az állítás („Nincs Isten”), amelyben ez kifejezésre jut, csak inspirálják ezeket a filozófiákat, nem pedig belőlük következnek. Általában véve, két ilyen filozófia van, egy panteista monizmus és egy materialista monizmus. Leegyszerűsítve, csak egyeden ilyen filozófia van, egy monisztikus filozófia. (Az nem világos, hogy a dialektikus materializmus vajon monizmus-e.) A monizmus mögött az az elhatározás áll, hogy átalakítsák a szintézis (Isten-és-teremtmény) középkori kérdését a döntés (Isten-vagy-teremtmény) modern kérdésévé. Erre az elhatározásra nem érvelés által jutottak; ez az ateizmusra való törekvést, a modern gondolkodás szellemiségének a jellegzetességét tükrözi. Ez a két filozófia, mely radikálisan egy, képviseli az igazi álláspontokat. Marad hát a nem igazi álláspont, amely nem annyira egy az értelem által képviselt álláspont, mint inkább magának az értelemnek a paralízise. Tehát választhatjuk a mai fenomenológiai iskola epoché-ját, azaz az ítéletalkotás szisztematikus felfüggesztését minden ontológiai vág}' metafizikai kérdéssel szemben. Ez az iskola nagy gonddal fogja ábrázolni a „helyzetet”, ami adott a megfigyelésre az emberen kívül és az emberben; de nem fog a létezéssel kapcsolatos ítéleteket alkotni. Kijelentéseiben nem hajlandó a félelmes „van” igét használni. Ha ehhez az iskolához csatlakozunk, akkor egyszerűen vissza kell majd teljesen utasítanunk Isten problematikájának tomista felvetését. Már az első kérdés, nevezetesen, hogy van-e Isten, meg fog állítani. Ez az a kérdés, amivel elvből nem foglalkozunk. Álláspontunk metafizikai agnoszticizmus, egyfajta fordított eunomianizmus lesz. Fel lehetne tenni a kérdést, hogy vajon ez az agnoszticizmus az ateizmusnak nem egy súlyosabb formája-e mint a bálványimádás. A bálványimádó készséggel elismeri, hogy Isten létezik. Izrael Bölcse tanúsága szerint Istent keresi, és nem kételkedik abban, hogy O megtalálható. Csak ezután kerül tévútra, és a második kérdés tekintetében téved, abban, hogy micsoda Isten. Tévedése megbocsáthatatlan, de talán a Bölcs azt mondaná, hogy kevesebb szemrehányás illeti, mint a modern agnosztikust. Mellékesen megjegyezve az utóbbi egy olyan jelenség, akivel a Bölcs nyilvánvalóan sohasem találkozott. Izrael bölcsességirodalmában valóban megtaláljuk az életunt szkeptikust, de az ő gondolkodásmódja meglehetősen különbözik a modern agnosztikusétól. Ez az utóbbi embertípus valójában azt mondja, hogy mivel nem tudhatja, hogy Isten micsoda, ezért nem lesz hajlandó azt állítani, hogy létezik. De hát ez az ostobaság, gondolhatnánk jogosan, felülmúlja a bálványimádó ostobaságát. Ez nem pusztán Isten fenntartás nélküli tagadása; ez az értelem kifejezett tagadása is. Isten lé104
