Sárospataki Füzetek 7. (2003)
2003 / 2. szám - TANULMÁNYOK - John Courtney Murray: A jelenkori probléma: Isten halála
A JELENKORI PROBLÉMA: ISTEN HALÁLA adjon az Isten-kérdésre. A modern gondolkodás logikája szerint ezt köny- nyen meg lehetett tenni. Mivel a hit és az ész a lélek összeegyeztethetetíen birodalmai, ezért Istennek nem lehet semmi köze az értelem rendjéhez. Ezért száműzni kell Istent a fantázia világába. A vallás a képzelet szüleménye. A tizenkilencedik századra ez vált a modern gondolkodás klasszikus tételévé. Ilyen vagy olyan formában mindenütt megtalálható. Ahogyan például Marxnál jelen van, ott arra szolgál, hogy összekapcsolja ezt a posztmodern alakot a modern korral. Ez a modern tézis legteljesebben a vallási, filozófiai és történelmi gondolkodás iskolájában bontakozott ki, amelyet teljesen találóan modernizmusnak neveztek el. A keresztyén álláspont az volt, hogy a keresztyénség az események vallása; hite történelmi eseményeken alapszik. Ugyanakkor a dogmák vallása is; hitét olyan állításokban juttatja kifejezésre, amelyek igazak és ezért transzcendentális valósággal bírnak magára Istenre és az emberrel kapcsolatos akaratára nézve. A modern antiintellektuális szellemiség számára ez nem lehetett egyéb mint nagyratörő képtelenség - amit a marxisták ámításnak neveznének. Saját kiindulási feltétele alapján, logikai szélsőségére redukálva a modern gondolkodás kénytelen volt azt mondani, hogy a keresztyénség a mítoszok vallása. Azok az események, amelyekre az egészet alapozzák sohasem történtek meg; egyszerűen annak a megtapasztalásnak a történelemre való kivetítései, ahogyan az ember önmagát látja a világban. Ahogy sosem létezett Sziszifusz, sem a hegy, sem a kő, úgy nem létezett Krisztus sem, és nem is történt semmiféle feltámadás sem. Mind a két mítosz ugyanazt a funkciót tölti be, nevezetesen beszámol az ember élményéről, legyen az csalódottság ebben a világban vagy valamilyen magasabb rendű élet iránti vágyódás. Mind a két mítoszban van valamiféle igazság, azonban ez nem egy történelmi jellegű igazság. Egyik sem tényt közöl, csupán fantáziákat. Sőt, mivel a keresztyén események olyan mítoszok, amelyekben nincs történelmi igazság, ezért a keresztyén dogmák ontológiai igazság nélküli szimbólumok. A lét objektív rendjéről, Istenről és az O akaratáról szóló kijelentéseiknek semmiképp sincs abszolút intellektuális értékük. Csupán relatív, pragmatikus és érzelmi értékű állításaik vannak a vallásos élmény szubjektív rendjére nézve. Nem alakítják át Isten történelmi tetteinek értelmét örök érvényű kijelentésekké: ugyanis nem voltak ilyen cselekedetek. Csupán valamilyen időlegesen vonzó álfilozófiai állításnak adnak hangot — nem egyebek, mint a saját reakcióim a világban való létezésemmel kapcsolatosan. Végül is ezek a reakciók jelentik az egyetlen vallásos realitást. Ezért mindkét oldalról megközelítve, az események vallásaként és a dogmák vallásaként is, a keresztyénség fantázia, a képzelet szüleménye. Végső következtetésként, mint elrendelt végzeteként, erre jutott az ateizmusra törekvő modern gondolkodás. Beszélj Istenről, ha neked úgy tetszik — mondta a modern szellemiség — de azt azért ne felejtsd el, hogy ilyenkor csak magadról beszélsz. 101
