Sárospataki Füzetek 7. (2003)
2003 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Nagy Károly Zsolt: Adottságok, tények, metaforák - avagy mit lát egy látlelet?
Adottságok, tények, metaforák - avagy mit láttat egy látlelet? kel? Ez az a kérdés, mely a Szöveg megértésének viszonylag egyszerű folyamatát most vitába fordította át. A kérdés nyomán ugyanis úgy tűnik — és ebben áll a dolog tétje —, hogy valóságaink közt nem csupán divergencia, de diszkrepancia áll fenn. Magyarán: mintha nem egészen ugyanabban a valóságban élnénk. Ez persze nem újdonság egyházunkban. A felbukkanó diszkrepancia azért problematikus, mert a Szöveg olyan kérdéseket feszeget, melyek alapjaiban érintik közösségünket - egyháztársadalmi vagy szub-, esetleg ellenkulturális státusunkat s amelyekben igen nagy szükség volna arra, hogy egyetértésre jussunk.7 Ez a talán túlságosan elméletinek tűnő bevezető kettős célt szolgált. Egyfelől tisztázta azt a diszkurzív helyzetet, melyben a Szöveget vizsgálom. Másfelől a Szöveg adottságokkal és tényekkel kapcsolatos pozíciójának alapvető problémájára kívántam rávilágítani. A Szerző a Szöveg célkitűzését ekképp fogalmazza meg: „írásunk, nem társadalomtudományi értekezés, még kevésbé tévedhetetlenséget igénylő esszé. Sokkal inkább egyfajta szerény kísérlet arra, hogy egyházi társadalmunk mai állapotáról valamiféle — megközelítő hűséggel felrajzolt — képet alkothassunk. Nem elméleti megközelítéssel, egyedül tények és adottságok felmérésével”.8 A Szerző elméletellenessége — mint a Szöveg első bekezdése röviddel korábban világosan megmutatja — a definíció mibenlétének egyik alapvető sajátosságából ered, ti. abból, hogy egy jelenséget mindenki aszerint definiál, amint az adott jelenséget értelmezni kívánja. Ha példának okáért a múlt számomra minta és legitimációs tényező, akkor mint az élet tanítómesterét fogom a történelmet definiálni. Tehát teljesen objektív, tényszerű definíció — legalábbis a társadalomtudományok területén — igen ritka. Azonban a definíció nem is erről szól. A definíciónak, mint a tényállás rögzítésére tett kísérletnek adekvátnak kell lennie; a definíció válasz egy aktuális kérdésre, s mint ilyennek illeszkednie kell abba az elméleti keretbe, melyben a kérdés megfogalmazódott. Sem tények, sem valóság nincsen tehát - a szó tágan vett értelmében — elmélet nélkül. És fordítva: a felmért tényekkel és adottságokkal (adatokkal) nem megyünk semmire elmélet (értelmező keret) nélkül.9 (Tévedhetetlenségről pedig végképp nincs szó. Manapság maguknak tévedhetetlenséget leginkább csak politikusok és teológusok vindikálnak.) 7 Hadd szögezzem le: azért egy-két dologban — de sokkal többen nem — első olvasásra is egyet tudtam érteni a Szöveggel. Ezek közt a legfontosabbak talán a misszió kiemelkedő jelentősége, a krisztocenttikus szemlélet és a Lélek szerepének hangsúlyozása az egyház „harcaiban”. 8 Novak István: Egyháztársadalmunk. Kísédet egyfajta egyház-szociológiai „látlelet” felvételére. Sárospataki Fületek, 2003.1. sz., 59. p. 9 Ehhez, a Szövegben jelentkező attitűdhöz fűződő tapasztalatom szerint sokszor azok rendelkeznek a legerősebb elméleti konstrukcióval, akik a leghevesebben tiltakoznak az elméletekkel szemben. .. 37
