Sárospataki Füzetek 7. (2003)
2003 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Nagy Károly Zsolt: Adottságok, tények, metaforák - avagy mit lát egy látlelet?
Nagy Károly Zsolt e világból való” valóságképe, mely gyökeresen különbözik a Világétól - annyira, hogy tulajdonképpen ez az a különbség, melyből a többi is fakad* 4 —, úgy a különböző, egyházaknak és az egyházakon belül létrejövő kegyes- ségi köröknek, stb. is meglehet a maguk nagyon karakteres, és egymástól olykor meglehetősen különböző valóságképük5. Ezek a valóságfelfogások mind egyazon referencialitással bírnak, mindegyik mögött a tapasztalati és tapasztalaton túli Világ adottságai állnak. A különbség abból adódik, hogy különböző — mondjuk történeti — meghatározottságok okán különböző (szubkultúrák (közösségek) a Világnak ebből az adottsághalmazából különböző elemeket emelnek ki, s tesznek konstitutív elemmé, ténnyé. Ezek a különbségek természetes módon vezetnek azután vitákhoz, ám a félreértések elkerülése végett célszerű tudatosítani, hogy a vita miről is folyik .6 A vita mindig egy hermeneutikai folyamat, melynek célja a párbeszédet folytató felek közti megértés, szellemi horizontjaik egybeolvadása. A vita ilyeténképpen az idegenség, a valóságok közt fennálló divergencia felszámolására irányuló erőfeszítés, melynek minden esetben tétje van. Ebben a szituációban elhelyezve a Szöveg és köztem zajló diskurzust, Szerzője ismeretlen, idegen lévén a Szöveg számomra mint egy ismeretien, idegen valóság reprezentánsa adott, melyből meg kellene értenem a mögötte álló kultúrát, be kellene látnom horizontját. Ebből következően a Szöveggel kapcsolatos kérdésem nem az, hogy megfelel-e a valóságnak, hanem az, hogy mit tekint valóságnak. Ugyanakkor a Szöveg az én kultúrám reprezentánsa is, hiszen ugyanabban a közösségben, a Magyarországi Református Egyház, mi több, a Tiszáninneni Egyházkerület közösségében fogalmazódott meg, tehát a tapasztalati és tapasztalaton túli Világ ugyanazon adottságai adják közös referenciák tásunkat. Ennek alapján a Szöveg referencialitására is rákérdezhetek, s akkor a kérdésem úgy hangzik, hogy a szövegvalóság milyen viszonyban áll az adottságokkal, illetve a tényekkel? Ez az a amit a Szöveg „kétfedelű társadalom” néven nevez meg, a különbség csupán annyi, hogy az előbbi szakkifejezés, az utóbbi nem az. 4 Ebben az értelemben az Egyház nem annyira szub-, mint inkább ellenkultúra. 5 Egy nagyon triviális példával élve: a középkorban, sőt még a kora újkorban is a valóság tartományába tartozott, hogy „A Sárkány szárnyas kígyó, megöl leheletivei; a Basiliscus szemeivel; a Scorpio (Scarapna) mérges farkával.” (Id. Comenius, Johannes Amos: Orbis sensualium pictus. Nürnberg, 1708.) Később a valóságba már nem fért bele mindez, s a mű 1798-as pozsonyi kiadása már így fogalmaz: „...A sárkány a melly szárnyas kígyó, megöl lehelletivel; a skorpió mérges farkával; de tsupa nézésével még a basiliskus sem öl meg; noha a régiek úgy tartották.” 6 A kérdéshez Id. Tomka Miklós: Inkulturáció. [ONLINE] http://nyitottegyetem.phil- inst.hu/teol/tomka.htm Valamint az alapművet: Berger, Peter L. - Luckmann, Thomas: A valóság társadalmi felépítése. Budapest, 1998, Jószöveg. 36
