Sárospataki Füzetek 6. (2002)
2002 / 1. szám - MÚLTUNK - Horváth Barna: Pályánk emlékezete VIII. - Utazni kell!
PÁLYÁNK EMLÉKEZETE VIII. Utazni kell! sebben sokasodtak az akkor még meglehetősen keskeny prágai úton. Prágába érve kiálltunk a forgalomból, távolabbról lövéseket hallottunk és tüntető menetelést láttunk. Az út közepén kis csoport patrióta tüntetett, míg a járdákon zsúfolásig nyomakodtak a csupán kíváncsi megfigyelők. Láttunk fiatalokat, akik cigarettázva diskuráltak a szovjet katonákkal, szinte ráültek a tankra. Láttunk katonatiszteket, akik egyenruhában, de fegyver és derékszíj nélkül közlekedtek. Brno felé tovább menve már szembe jöttek ránk a 40-50 cm kilengéssel közlekedő szovjet gépek. Gondoltuk, hogy nem fogunk üzemanyagot kapni a tovább haladáshoz. Ősz lévén és jobb híján kukoricacsővel dobáltak meg bennünket, kimutatva ezzel a megszállásban résztvevő magyarok iránti gyűlöletüket. Nagy feszültséggel telve elérkeztünk Pozsonyba, ahol ugyancsak rossz inaulatú tömegbe keveredtünk, akik a magyar rendszámú kocsit, első öreg Skodánkat látva, szívesen felborították volna. Kiabáltak, mutogattak, de szerencsére szovjet őr is volt a színen, aki puszta jelenlétével megvédett minket. Azt is közölte, hogy a határ már le van zárva, és esetleg Komáromnál még átléphetünk Magyarországba. Utóbb megtudtuk, hogy Prágában csak a Rádiónál volt ellenállás és kb. 50 ember esett áldozatul az inváziónak. Alkonyodott, amikor Komáromba értünk és közölték, hogy a híd már le van zárva. A híd lábánál vonatos turisták csoportjai ültek bőröndjeiken és az autósokból is hosszú sor alakult ki. Úgy hírlett, hogy talán este 9 körül felnyitják majd a hidat, hogy az ott rekedtek átmehessenek. Közben a komáromi magyarok felismervén a szükséghelyzetet, elkezdték gondozni az országutak hajótöröttjeit. Emlékszem a Virágh családra, akik meghívtak minket otthonukba, hogy meleg teával vendégeljenek meg. Elmondták, hogy nagy gyalázat érte nemzeti önbecsülésünket, mert a hidat biztosító őrszemélyzet gálád módon, fegyverrel kényszerítve falhoz állította a szlovák oldal őreit. Azokat, akikkel nap mint nap együtt ittak és kártyáztak. Azok elvárták volna, hogy telefonon átszól valaki, hogy a várható eseményre felkészülhessenek. De a magyarok ezt nem tették meg, így a tankok egész éjszaka minden ellenállás nélkül megszállták Csehszlovákiát. Este 9 órakor telefonáltak a hídról, s közölték, hogy most azonnal át lehet menni. így mi is nagy lélegzetet vettünk és kb. 800 km vezetés után még Pestig mentünk, mert az útmenti campingek mind zsúfolá81
