Sárospataki Füzetek 6. (2002)
2002 / 1. szám - MÚLTUNK - Horváth Barna: Pályánk emlékezete VIII. - Utazni kell!
PÁLYÁNK EMLÉKEZETE VIII. Utazni kell! az őrnagy úr eljön Magyarországra, senki sem fogja kérdezgetni, hogy merre jár. Ha egyszer van beutazási engedélye, arra megy amerre akar. Tudjuk-e, hogy ők ezeket a szabálysértéseket a külügyminisztérium útján jelenteni fogják a magyar hatóságoknak? Mondtam, hogy jelenthetik, a betétlapra az van írva, hogy Érvényes, és ezért megtévesztő. Ezek után közölte döntését: 24 órán belül elhagyják az országot. Annyi baj legyen, gondoltam, jöhet a következő. Hazaérve megtudtuk, hogy meghalt egyik nagybátyánk, Béla bácsi és így megrövidítve utunkat éppen temetésére értünk haza. Évek múltán azt is megtudtuk, hogy a vendéglátó Töttös családot 1000 lejre büntették meg túlhajtásunk miatt. Ezért pedig itt illik bocsánatot kérni. Első "külföldi" utunk így végződött, és ahogy nézem a botanikus kert pálmaházában készített fotót, meg Ady Endre nagyváradi szobrát, vagy Kuncz Aladár Fekete kolostorának a váradi KRITERION kiadónál megjelent és ott megvett kötetét, az a jóérzés tölt el, hogy ezek túlélők és átmentik az emberséget a hatalom és a politika packá- zásai között. Második utunk Szlovákiába vezetett és télen volt nagy hóesésben. Hárman mentünk, vonaton. Lica nénivel, Szikszai Béni bácsi testvérével, aki csatlakozott hozzánk. Jól kezdődik ez is, mondtuk, amikor közölték, hogy Markusovcénél (Márkusfalva) kisiklott az előttünk ment vonat. Autóbusz szállította át az utasokat a következő állomásra. Mi Poprádra igyekeztünk, de csak éjféltájban értünk oda. Találtunk pedig egy hóval vastagon borított idegen várost, ahol a szállodák már mind telve voltak. Sok kérdezősködés után rátaláltunk arra a nekünk szokatlan szálláshelyre, amit NOCLAHAREN-nek neveznek, s ami főleg síelőknek létesített alvóhely. Néhány koronáért befogadtak és egy dobkályhát begyújtva, egy kis tót nénike trópusi hőséget varázsolt. Itt találkoztunk először és talán utoljára azzal a rokonszenves szolgáló alázattal, aminek megtestesítője még a monarchiában tanulta az engedelmességet és nem azzal kezdte, hogy öntudatra ébredt. Az alvóhely egyszemélyes üzemeltetője kézzel-lábbal elmagyarázta, hogy egy fiú, egy lány, rétegesen fog elhelyezkedni az emeletes ágyon és bármikor jöhetnek ide új vendégek. Egyelőre hárman voltunk, de másnap, amikor városnézés után szállásra tértünk, egy csupasz láb lógott ki a felsőbb szinten. Zsivajgó tátrai síelők egész csapata is érkezett, úgy hogy sürgősen privát Zimmert kerestünk, amit 79
