Sárospataki Füzetek 6. (2002)
2002 / 2. szám - MÚLTUNK - Horváth Barna: Lévay József példája
GS Sárospataki Füzetek 2002/2 &D da elgondolkoztat, gondolati síkon megváltoztat: jó irányba terel anélkül, hogy direkt módon befolyásolna. Ha már most Lévay József 93 évnyi életét nézzük, 3 képvázlattal közelíthetünk életének tanúságtételéhez. 1. Az első a fiúi szeretet. Egyik fő motívuma ez Lévay József életének 1892. január 7-én és 30-án, 3 hétnyi különbséggel haltak el egymás után szülei. Emlékük még évtizedek múltán is sajgó fájdalmat keltett a költő lelkében. Meg akarván örökíteni szülei emlékét, egy bordó bársony úrasztali térítőt készíttetett, amit ma is féltve őrzünk. Ez a terítő a bizonysága annak, hogy még idős korában is gyermeki ragaszkodással őrizte szülei emlékét. Naplójában, verseiben számos helyen említi, hogy meglátogatja őket sírhelyükön, ahová majd ő is végleg költözni fog. Az emlékterítő közép mintájába belehímeztette: „A fiúi szeretet”. A költő 67 éves volt ekkor és még 26 év telt el amíg ez a költözése a hegyi temetőbe bekövetkezett. Némelyek sokallják ezt a ragaszkodást, mondván, hogy nem természetes; az átlagemberek hamarább kelnek ki a gyászból. Másrészt, éppen e páratlan ragaszkodása által lett költészetünkben a szülőszeretet képviselőjévé. Mert nincs még egy költőnk, aki így társalkodna szülei emlékével és idős korban is megkérdezné, hogy ők mit szólnak egyik vagy másik döntéséhez. 2. A ha^as^eretet-ben is példává vált költőnk, mert ebben is valami eredetit alkotott. A szabadságharc bukása után barátjával, Tompa Mihály hanvai lelkipásztorral és költővel együtt elsiratta a nemzeti tragédiát, majd tanárként igyekezett arra, hogy honszerető ifjúságot neveljen a miskolci gimnáziumban. Mi volt az eredeti a honszeretet példájában? Verseiből is tudjuk, hogy a hegytetőről letekintve gyakran elábrándozott a Sajóvölgy akkor még háborítatlan szépségéről. Aztán kitalálta, hogy a szüleitől megörökölt egyszerű falusi házban, a „szentpéteri üres fészek”-ben berendezi magának azt a menedékházat, ahol zavartalanul fogadhatja a Múzsát, költészetének ihletőjét. Kertjét beültette gyümölcsfákkal és jó gazdaként gondozta. Képes volt kijönni Miskolcról csak azért, hogy meglássa szeretett kertjét pompás virágzásban. Hazaszeretetének klasszikus megfogalmazása lett ez a négy sor:
