Sárospataki Füzetek 6. (2002)
2002 / 2. szám - MÚLTUNK - Horváth Barna: Lévay József példája
„Nem jártam a nagyvilágot Engem az nem igen látott Egy égbolt felettem, egy hű föld alattam Én a Sajó partján a völgyben maradtam.” Miközben már megindult az iparosodás nyomán a vidékről a nagyvárosokba való vándorlás, költőnk példa lett a helyben maradásra; arra, hogy lehet vidéken is élni szépen és elégedetten. Lehet úgy szeretni a hazát, hogy otthon vagyunk kevésbé divatos hátsó udvaraiban is. 3. Végül elmondhatjuk, hogy Lévay József példaképpé vált az egyhá^ szeretet tekintetében is. Vármegyei szolgálatának idején, a századfordulón, már megindult nálunk is az a folyamat, ami a francia felvilágosodás és forradalom óta, természetes világnézeti vívmánynak gondolta azt, hogy az értelmiség elfordul az egyháztól. Más szóval az atheizmus elsőként az ún. intelligenciát szólította ki a templomokból. Csodabogárnak is tekinthették vidéken az olyan értelmiségit, aki még hinni mert, vagy ragaszkodott az egyházhoz. Lévay József hazaszeretetébe az Egyház is beletartozott. Visszatekintés c. önéletrajzában megemlíti, hogy szüleivel tanár korában is együtt lehetett, mert „hol ők jöttek hozzám, hol én mentem hozzájuk Szentpéterre. Az ún. sátoros ünnepeket pedig, mondhatom halálokig kivétel nélkül velők tölthettem, s velők együtt járultam Szent Péteri templomunkban az Úr asztalához.” 1892. december 25-én ezt írta naplójában: „Eltöltöt- tük karácsony első napját. Én is megjelentem az Úr asztalánál, melyet most borított először a boldogult szüleim áldott emlékére általam készíttetett szép asztalterítő. Jól esett lelkemnek szemlélni, hogy nevöket e szent helyen is ragyogó betűkkel jegyezhettem föl.” Az orgonaavatás ünnepén 1893. október 22-én pedig ezt írta naplójába: „Én az egyházközséget éltető szavaimnak azzal adtam súlyt, hogy 200 Ft alapítványt jelentettem be e nap emlékéül, s annak némi jeléül, hogy én a szentpéteri ref. egyház tagjának óhajtom magamat tekinteni. Alapítványom kamatai az orgonafenntartás fedezésére fordítandók. Megvonom magamtól, hiszen még ha érzékenyen megérezném is, szívesen tenném, mert egyházamnak jót teszek vele, s
