Sárospataki Füzetek 6. (2002)

2002 / 2. szám - MÚLTUNK - Berényi József: Száz szilánk

GS Sárospataki Füzetek 2002/2 SO Visszaugrik helyére, kivesz egy pogácsát és határozottan kínál tovább: Akkor te is egyél! Mit tehettem mást? 99. Miért nem a Hámán utcáig? Debrecenbe kell mennem. A Wartburg nehezen indul be. Még el sem érem a falu szélét, valaki stopot kér Keresztesig. Leáll a motor újra. Csak küszködve tudunk elindulni. Már előre félek Keresztestől. A kocsi ott is lefullad. Pár perc kínlódás után sikerül továbbmenni. Szívemben ott a könyörgés, hogy csak Debrecenig segítsen el Isten! Hiszen nem a magam érdekében megyek. Baj nélkül megérkezem a városba - az első lámpáig. Ott pirosat ka­pok. Én vagyok az első. Sűrűn sorjáznak mögöttem a kocsik. Az enyém néma marad. Markos fiatalemberek emelik ki a gyepre. Ott is hagyom, mert sürgős az elintézni valóm. Este fiam autószerelő sógo­ra vontatja el. Mikor beszámolok a családnak úti gyötrelmeimről, kis menyem ka­cagva teszi fel a nem is komolytalan kérdést: miért nem azért imád­koztam, hogy a Hámán Kató utcáig sikerüljön eljönni a kocsival? Ha nem is tartozik a témához, ideírom pár szóval menyem még egy sztoriját. Ő a Debreceni Református Általános Iskola igazgatónője. Irodája a püspökinek közveden szomszédságában van. Elég sűrűn át is ugrik az utóbbiba. Egy alkalommal többen vannak ott együtt. A Püspöki Hivatal veze­tője valamiért a Bartha-dossziét keresi. Lemondóan jelzi a társaság­nak, nem találja sehol. Menyem viszont nyilván tudja hol van, mert kimegy és a következő percben már hozza is. Hogyan találtad meg? — kérdezi ámulva a hivatalvezető. „Csak elkiáltottam a Berényi nevet, és kiugrott a fiókból!” Mindenki megértette. 100. Édesanyám öröme és fájdalma Élete tele volt szenvedéssel. Szegény, hatgyermekes, egyszerű pa­rasztasszony. Édesapámmal úgy kerültek össze, hogy egy barázdányi földjük sem volt. Erőfeletti úton hordozta, segítette őket Isten, Akire 90186 08

Next

/
Oldalképek
Tartalom