Sárospataki Füzetek 6. (2002)

2002 / 2. szám - MÚLTUNK - Berényi József: Száz szilánk

GS Sárospataki Füzetek 2002/2 8D

Kérem, ne jelentkezzék humán szakra. Őszintén tudtunkra adták, hogy gyermekeinket legjobb esetben csak reál szakra veszik fel az egyetemeken.

Eszterke megismételt intésem ellenére kitart elhatározása mellett. Egy évig az SZTK-ban dolgozik. Öt gyermekünk közül ő a legkisebb. Tegez, egyedül ő. Figyelmeztetésemre annyi a válasza: „Hiteden vagy édesapa.”

Következő évben, Budapesten valóban fölvételt nyer az Eötvös Lo- ránd Egyetemre. Megkérdezik tőle, hogy iskolájától miért nem kapott pártoló ajánlást? Megdöbben, de nem tud válaszolni.

Másodéves korában hivatja a dékán. Szíve összeszorul a félelemtől. Arra gondol, hogy kiderült, jár Gyökössy Endre ifjúsági összejöveteleire.

De a dékán kedvesen fogadja. Barátságosan érdeklődik, hogy nem az én leányom-é? Mikor megtudja, hogy igen, dr. Szathmáry István nagy szeretettel küldi köszöntését. Egyetemi hallgató korában ő is a Mester utcára járt menyasszonyával együtt.

98. Zsuzska

Ha szabad ilyet gondolni, sőt leírni, ő a legkisebb és legkedvesebb unokám. Bojtról való eljövetelem után náluk találtam otthonra bérházi lakásukon.

Gyurka fiam harmadik gyermeke, akkor három éves volt. Sokat olvastam fel neki meséskönyvekből. Versben és prózában magam is sok mesével vidámítottam.

Legkedvesebb játéka mégis a „dögökkel” való volt. Sok-sok mackót, nyuszit, kutyát, cicát, tevét stb. vettek neki szülei. Reggel korán, gyakran beosont szobámba, és suttogva megkérdezte: hozhatom-e a „dögöket”? Talán a legérdekesebb és legtanulságosabb meséket így szőttük közösen, miközben a kezünkben tartott egy-egy állat találkozott és beszélgetett egymással. Persze képzeletünkben.

De nem erről akarok beszélni. Egy napon nászasszonyom friss pogácsát hozott ajándékba. A konyhaasztalnál ülünk, Zsuzska kínál: „Nagyapa, egyél!” — „Nem szabad” — mondom, „mert fáj a szívem.” Leugrik, megpuszil szívem táján. Nagy sötét szemeivel felnéz rám és mosolyogva kérdezi: „Fáj még?” Megnyugtatóan biztosítom: „Most már nem!”