Sárospataki Füzetek 6. (2002)

2002 / 2. szám - MÚLTUNK - Berényi József: Száz szilánk

GS Sárospataki Füzetek 2002/2 80

csit, kenegetem a háját. Valóban szeretek vele beszélgetni, bár elgondolkodtató filozófiája van. Szabadszájú is. „Csak párttitkárok és papok ne volnának!” - mondta egyszer szemembe.

Félúton lehetünk Keresztes felé. Onnan csézán, ha nem is trappban, de jó ütemben jön a pártdtkár és a Tsz-elnök. Az én nagybajuszú atyámfia ostorával gőgösen mutatva két álomszép lovára, hangosan kiáltja a párttitkár felé: „Sanyi! Vegyétek meg a lovaimat!”

„Holnap már a miéink lesznek!” — hangzik kacagva a magabiztos válasz a tovarohanó csézából.

Csúnya, ocsmány káromkodás a következmény a bakon. A gazdát egy cseppet sem zavarja, hogy ott ülök mellette. Szinte eltorzult arccal fogadkozik, hogy két „csíkos ruhát elszaggatott már, de inkább elszaggatja a harmadikat is, a közösbe ő nem megy.”

Este, mint később megtudtam, a tanácsházára hívták. Sohase mondta el, hogy akkor ott mi történt. Igaz, tapintatosan nem is kérdeztem tőle, de másnap reggel ő írta alá elsőnek a faluban a Belépési nyilatkozatot.

35. „Halálos beteg”

Hideg, téli éjszaka van. Ilyenre szokták mondani, hogy a kutyát sem verik ki a házból. Viharos szél hordja a havat. Aludni sem tud tőle az ember. Éjfél tájban csengetnek, azonnal indulok ajtót nyitni. Kinél és milyen nagy baj lehet? Mari áll előttem, a cigányasszony. Esdeklően kér, hogy azonnal menjek, mert meghal a Jóska. A férjéről van szó. Valóban rémült az asszony arca. Azt mondja, hogy ura nincs is magánál. Ijedtemben én is gondolkodás nélkül magamra kapom ruhámat. Nagy kabátomat is. Zsebre teszem az autókulcsot. Miközben zárom az ajtót, villan agyamba, hogy miért nem orvosért telefonált Mari?

Alig 50 m a segélykérő telefon. Szaladok oda. Az ügyelet azonnal jelentkezik. Gyorsan mondom, miről van szó. A női hang hallhatóan adja tovább valakinek. Dühös férfi ordítja, nem is kell a hölgynek megismételnie: „Be ne hozza nekem azt a szimuláns gazembert, úgyse fogadom, már ma este voltam kint nála.” Elhűlök.

Mondom Marinak az orvos üzenetét. Szemrehányóan kérdem tőle, miért teszik ezt velem? Csendesen, köszönés nélkül otthagy.