Sárospataki Füzetek 6. (2002)
2002 / 2. szám - MÚLTUNK - Berényi József: Száz szilánk
Másnap reggel, már hét óra után összetalálkozom Jóskával az utcán. Úgy megy el mellettem, mintha nem is ismernénk egymást. Az éjjel nem halálos beteg, hanem tökrészeg volt. 36. Egy üveg zsír Vasárnap délelőtt van, beharangoznak. Még öt perc lehet 10 óráig. Dobos jön sietve. Időzítve van a dolog, csak én még nem tudom. Tessék már 20 Ft-ot adni. Az asszony nem tud főzni. Éhesek a gyerekek. Viola nem adja ide a zsírt pénz nélkül. Holnap meghozom. Ismerjük már jól egymást. Tudja, hogy nem szoktam pénzt adni kezükbe. Nekem mindjárt indulnom kell a templomba. Pontosan szoktunk kezdeni. Nem szeretem a gyülekezetét egy percig sem várakoztatni. Nincs idő eszmecserére. Mondja meg Violának — szemben lakik! — hogy holnap én kifizetem a zsírt. Azonnal elrohan. Egy perc sem telik bele, már lélekszakadva jön visz- sza. Állítja, hogy a szomszédasszony nem hajlandó odaadni a zsírt, csak ha kifizeti. Indulatos vagyok, de átugrom vele. A kiskapu zárva, a redőny leengedve az ablakon. Biztosan átment a nászáékhoz — mondja Dobos nagy meggyőződéssel. Valóban az utolsó percben vagyunk, nem faluzhatok. Tépelődésre sincs érkezésem. Nyúlok a pénztárcámhoz, szívtelenségem miatt ne éhezzenek a gyermekek. Természetesen sose láttam többé a pénzt. Istentisztelet után kiderült, hogy Viola már előző napon Budapestre utazott. Sejtettem is, hogy nincs otthon, hiszen szinte mindig ott szokott lenni a gyülekezetben. El-eltűnődöm, hogy mit mondott volna Dobos, ha történetesen elmentem volna vele Viola nászáékhoz. Egy biztos: ott sem jött volna zavarba. 37. Mire való a temjén? Rozi meg komaasszonya kopogtat be hozzám. Mindig együtt járnak. Az utóbbinak egy hete temettük el férjét. Fiatalon, tüdőbajban halt meg.
