Sárospataki Füzetek 6. (2002)

2002 / 2. szám - TANULMÁNY - Csorba Dávid: Politikum és vallási türelem - Csúzi Cseh Jakab prédikációs mentalitása

GS Sárospataki Füzetek 2002/2 SO

tagadhatod, hogy a% Isten Prófétája volt körötted. Ezék. 2. 5. Az Lelki- pásztor véghez vitte tisztit, s’ nem volt néma eb. Esai. 56. 10. Meg-intette a’ bűnösöket és maga lelkét meg-mentette, Ezech. 33. 9. (...) Istennek kegyelmével forgolódott közöttetek. 2. Cor. 1. 12.” (225). Az erkölcsi vituperáció az élet szentségét célozta meg, a 17. századi vallási korhangulat természetes elvárását, a szükséges újjászületés eszményét.

A szerző többször visszatért az elvetendő bűnök katalogizálására, ezek a rendezési kísérletek azonban elég vegyes képet mutatnak. Nem egyes esetek bibliai, történeti, mitológiai, stb. megfelelőit kereste meg Csúzi, hanem — hasonlóan Medgyesihez — a bibliai könyvek, próféták, stb. bűnökre vonatkozó kijelentéseihez talált saját korabeli értelmezést. A „közönséges bűnök” és az „országos bűnök” a Példabeszédek illetve a nagypróféták nyomán álltak elő,1 a bűnök fokozatainak megállapítása pedig általánosan használt módszer volt.1 2 A főbűn — mint Szkhárosinál —, a kevélység, a hübrisz (Plb. 6:16-19): annak definícióját, külső jegyeit, megöldöklésének módját (49-59), a belőle származó bűnöket, úgy mint harag, zúgolódás, versengés, kérkedés (59), és a legfőbbet, a kegyedenséget a szerző részletesen értelmezte (117-8). Az újszövetségi kárhozatos vétkek lajstroma (1 Péter 2:1 alapján, 96) hasonló terjedelmes kifejtést kapott.

Kérdés, hogy az üldözés után folytatott munkában nyomon követhető-e valamilyen eltérés retorikai szinten a megelőzőkhöz képest? Az ajánlólevél 1673-as keltezésű, és a személyes megjegyzések nem véledenül egy helyütt sűrűsödnek meg: a kegyedenség kifejtésénél („mit gondolnak hát ma (1677.) az erőszak tévő kegyedének?”, 119). A sárvári tömlöc került szóba (118) és ennek kapcsán a református mártírok exempluma Thuanus és Aeneus Sylvius Piccolomini alapján (119); majd a kegyes élet kálvini példája előhozta (157) az „edgyügyü lelkipásztor” csodálatos, Isteni kegyelem általi megszabadulását (166-7). Az „erőszaktévő kegyedének” leírása (117-8) „a tu1 Közönséges bűnök Abdiás alapján: kevélység; bölcsességben, erős helyekben,

frigyes társban bízás; Isten fenyegetésének megvetése, bosszú és kegyetlenség, szegények nyomorgatása (37). Országos bűnök: részegség (Ésa 5:11-3), csalárdság, hamisság (Jerem. 5:27, 29), bujaság, testi gyönyör (Ámós 6:4-7), kevélység (Ámós 6:8), Szombat megrontása (Neh. 13:17-8) (69-70).

2 A bűnös típusai: lopó, fösvény, kevély, trágár, duskás italú, felebarátját megcsaló

(177); Bűnről bűnre mennek (Jeremiás 9:3): részegség, szitkozódás, hamis eskü, káromkodás, gyilkosság, paráznaság (178), másokat rákényszerít (215-6).