Sárospataki Füzetek 5. (2001)
2001 / 2. szám - RÉGISÉGEK, EMLÉKEK: - Misák Marianna: Dokumentumok Karacs Teréz életéből
Misák Marianna áll elő-teheti egyedül valódi dúzszsá, erüssé a társadalmat. Midőn a nő háza kis körében rendet értelmes tartani, ivadéka keblébe tiszta magot józan hinteni, félreösmerhetetlenül a társadalom jólétének hatalmas tényezője, mert a társaság háznépekből áll, mert a társaság a nőtől származót, ápolt ivadékból alakul. Ezen sok jó csiráját keblében rejtő, nemzeties szellemű intézetet alapító lelkesek megbízásából, Papp János úr engemet szóllíta föl a megnyitandó intézetbeni nevelőnőségre, és én, midőn örömmel engedek a meghívásnak, keblem régi ösztönét követem. Mióta entudatom, s érzelmem kifejelve, mit sem óhajték forróbban, mint illy szükséges intézet keletkezését, mert valahányszor egy parlagon maradt, vagy épen nevelése által elfonákítot, elnemzetlenítet nőtársamat látám, (pedig illyek minden nyomon láthatók) égő vágytol feszült keblem segíthetni rajtok, a szellemi éhezőkön, a szellemi nyomorodottakon. Bizony nem csak borzasztó kár, de borzasztó vétek is vala a magyar leányok nevelését ennyi századokon által a történetre, vagy mi még írtoztatób szerencse kereső idegenekre bízni, kik ha akarnák sem tudnának magyar növendékeik leikébe, sem házi, sem hazai köteleségeket oltani, s hogy nem is tevék, élő példa ként tanúsítja a bábelnyelvű nősereg. Tisztelt Papp János úr felszollítása tehát, valamint azt már egy évvel megelőzőt Tisztelt Soltész János úr Valasztmanyi Elnök úré, egy legforróbb óhajtásom telyesülte volt, s valamint egy év elöt föltételesen, úgy most is azon föltételekkel ragaszkodom életem jutalma ként fogadom a nemes alapítók bizalmát, létem legszebb öröme, eleme, ezen munkakör, és ha az ég olly sükerrel koronázandó törekvésemet, minő buzgalom serkenti azt, akkor keblem az enelégülés édes kéjével jutalmaztatik. Föltételem mint Tisztelt Papp János úr írá elfogadtatik, az az: hogy az intézet főczélja, a növendékeket azon szükséges tanulmányokba részesíteni leend, mellyek női, és házi köteleségeikre elkészíti, józan gondolkozásba honnosítja, és mind azon női munkákba ügyesíti, mellyet az élet szükségei kívánnak, nem a bohóságokba határt nem ösmerő divat szeszélyei igényelnek. Ez utolsók (az az a piper hímzések) megtanulása inkáb iparűzőket illet, mint nevelés körébe tartozik, ezen kábaságokat, csak azon szent köteleségeiknek meg felelni nem képes külföldiek (nevelőnő czímet bitanglók) csempészték nevelés czím alat az intézetekbe, és család körökbe, kik jobban értetek hímezni, mint szívet formálni, ügyesbek voltak a divat módosságok szabá- 136
