Sárospataki Füzetek 5. (2001)
2001 / 2. szám - RÉGISÉGEK, EMLÉKEK: - Misák Marianna: Dokumentumok Karacs Teréz életéből
Dokumentumok Karacs Teréz életéből lyaival nyűgözni növendékeiket, mint emberi köteleségeikre eszmélteim azokat. De erről ne többet, a gátak elhárítvák, s én örömmel ígérem minden erőmet a Miskolczon alapítandó nőnevelő-intézetbeni munkálkodásra. Az ég adjon törekvésemre áldást, hogy az engemet megtisztelő bizalmat évről évre jobban megérdemeljem. Bocsánatot kérek Tisztelt Úr alkalmatlankodásomért, de nem mulaszthatám el alázatos köszönetem nyilvánítását, mind az intézet létesülését szorgalmazó buzgóságáért, mind szerény személyemig leereszkedő figyelméért, és egyszerre mereszkedem itt mélyen tisztelt személlyé élőt, mint Főgondnok úr élőt, mind azoknak halás köszönetét mondani, kik előleg bizalmukkal megajandékozának. Végül bátorkodom, már úgy is hosszúra terjedt levelembe, még azt is meg említeni, hogy még jelenen nem jelenhetek meg Miskolczon, anyánk egy hónap előti elvesztése némi családi elintézni valót hagyot, míg ez tellyesen rendbe nincs Pestet nem hagyhatom el. Azért bátor vagyok a legszívesben esdeni várakozásért, s véleményem szerént, hogy már töredék évbe ne nyittassák meg az intézet - jó lenne annak megnyitását az '846 őszi oskola kezdetre hagyni, addig bizonyosan tellyesen rendbe hozandjuk, osztály alá eső vagyonkánk pénzétételét, de ha eléb eiegyenlítetik dolgunk, Miskolczrai költözésem is eléb megtörténen d. Újólag ezer bocsánat mészkedésemért, és különösen hosszadalmasságomért. Magamat méllyen tisztelt Tekintetes úr kegyébe ajánlva, vagyok Köteles szolgálója Karacs Teréz 1845. november 26. Mélyén Tisztelt Tekintetes Főgondnok Ur!2 Egész lelkemet a legtisztább örömmel áraszták a Tekintetes Úr engemet megtisztelő sorai, életem törekvéseit csillogva jutalmazá azon bizalom, mellyel a Miskolczon állítandó leánynevelő intézet létesítői (személyes ösmerés nélkül) megtiszteltek, melly bizalmat, szerencsém vala a Tekintetes Úr igen becses soraiban tolmácsolva látni. Valóban, ezen általános szíves fogadás, bár keblemet csak kélyel özönölheti, bár mellemet csak büszkén emelheti, én kicsinségemet érezve, csak ezt sóhajtom: adj istenem erőt, hogy e bizalmat, hogy e 2 SRKLt. Jelzet: R.B.I. 6/1. 4534.6.1846. január 16. 137
