Sárospataki Füzetek 5. (2001)

2001 / 2. szám - TANULMÁNY - Malcom Muggeridge: A keresztyén társadalomnak vége - de Krisztusnak nem (Ford.: Hegyi Zita és Rácsok Gabriella)

A KERESZTYÉN TÁRSADALOMNAK VÉGE - DE'KRISZTUSNAK NEM

...egyre vigasztalanabb, mert nincs Isten, akihez fordulhatnánk. Istent eltörölték a média guruk és új demitologizált istenségünk más támogatói. Továbbra is kitartunk amellett, hogy a változás egyenlő a fejlődéssel; önmagunk kényeztetése a szabadsággal; az újdonság az eredetiséggel. Ilyen körülmények között nem nehéz olyan következtetésre jutni, hogy a nyugati ember elhatározta, hogy megsemmisíti önmagát, unalmat teremtve a saját jólétéből, sebezhetőséget erejéből, impotenciát a szex-mániából, és maga fújja a harsonákat, amelyek ledöntik saját városának falait. Mivel meggyőzte magát arról, hogy túl sokan vagyunk, ezért tabletták, szike és injekciós tű segítségével azon iparkodik, hogy kevesebben legyünk, ily módon hamarabb juttatja magát ellenségei kezére. Végül az oktatástól elbutultan, önmagát bambává mérgezve és kábítva, oldalára esik, mint egy meggyötört öreg brontoszau- rusz, és kihal.11

Azt gondoljuk talán, hogy ez túlságosan pesszimista álláspont, de valójában nem az. Úgy tartom, hogy a civilizációk, ember alkotta más dolgokhoz hasonlóan, virágoznak és hanyatlanak. Az ügy természete miatt sosem lehet tartós egy civilizáció, mint ahogy az egyén életében sem lehet tartós tavasz vagy boldogság, vagy tartós társadalomi stabilitás. Az ember természetében és minden általa alkotott dologban benne rejlik a pusztulás, és ez mindig is így lesz. A világ tele van hajdani civilizációk romjaival, mások, amikről tudjuk, hogy léteztek, még romokat sem hagytak maguk után, egyszerűen csak eltűntek. Ez vonatkozik mindenféle utópiára is az Éden kertjétől kezdve, bármilyen ideológia szülte őket. Hasonló, tartós boldogságról szóló álmok mindig is születtek, és nem kétséges, hogy még fognak is, de megvalósításuk nem lehetséges annál az egyszerű oknál fogva, hogy az ember halandó teremtmény, aki bár képes a tökéletességet felfogni, és afelé törekedni, de ő maga és munkája mindörökké tökéletlen marad. így arra a sorsra kárhoztatott, hogy a senki földjén éljen, a tökéletesség - amit felfoghat - és a tökéletlenség - ami saját természetét és minden keze munkáját jellemzi - között. Kínokkal teli helyzet, de ebből született meg mindaz, ami igazán nagyszerű az emberi teljesítmények terén.

Ilyen körülmények között miért gondolná bárki is, hogy a keresztyén társadalom örök időkig folytatódna, vagy összeomlását miért

11 Leslie Fiedler in: Duncan Williams, Trousered Apes

23