Sárospataki Füzetek 5. (2001)
2001 / 1. szám - TANULMÁNY - Fazekas Csaba: A Tiszáninneni Református Egyházkerület állásfoglalásai a vegyes házasságokkal kapcsolatos egyházpolitikai vitában, 1839-1844
A Tiszáninneni Református Egyházkerület állásfoglalásai a vegyes HÁZASSÁGOKKAL KAPCSOLATOS EGYHÁZPOLITIKAI VITÁBAN, 1839-1844. kerületre, jellemző például az edelényi plébános áldásmegtagadása kapcsán az ottani református egyházközség hozzáállásáról született megállapítás, mely szerint passzív magatartást tanúsított a felekezet- közi viszályokban, inkább defenzív módon viselkedett.40 A tiszáninneni egyházkerület elé sem ez a borsodi, sem a többi nagy port felvert eset nem került. Az egyetlen ügy, amellyel ekkoriban foglalkozniuk kellett, a nagykövesdi plébános (bizonyos Pajthény Gergely) eljárása volt 1842-ben.41 A plébános ugyanis - mint azt a helyi református lelkész, Dióssy István jelentette - egy helyi református férfit 1842. április 30-án összeadott a templomban egy katolikus özvegyasszonnyal, mielőtt a szokásos háromszori kihirdetésről a bizonyítványt számára kiállíthatták volna. (Csak kétszeri kihirdetés történt meg.) Az alsózempléni egyházmegye, majd az egyházkerület felterjesztése folytán az esetről a helytartótanács értesítette az illetékes kassai püspököt, Ocskay Antalt. A püspök az év végén figyelmeztetésben részesítette a plébánosát a házasságjogi előírások megsértése miatt. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy a többi vegyes házassági ügyhöz képest ez volt az abszolút ritka eset, azon plébánosok mellett ugyanis, akiket az egyházi körlevelek értelmében elkövetett áldásmegtagadás miatt perbe fogtak, a püspökeik a legmesszebbmenőkig kiálltak, sőt a felső kormányszerveknél a papok ellen fellépő vármegyék megdorgálását követelték. A feliratot követő tiszáninneni közgyűlésen nem foglalkoztak a vegyes házasságok egyre terebélyesedő ügyével, bár erre a körülmények sem voltak igazán alkalmasak. Rövid kitérőként említjük, hogy a Pesti Hírlap részletes tudósításában az egyházkerület közéleti szerepvállalásával kapcsolatos kritikát is megfogalmazott, a reformkor politikai légkörére jellemző érveléssel.42 A szeptember 28-án kezdődött közgyűlést ugyanis a püspök Perkupára, egy alig ezer lelkes tornai községbe hívta össze, amelynek megközelíthetősége és infrastruktúrája (lakással való ellátottsága) egyaránt nagyon rossz volt, „mindennek inkább, mint szellemi és nyilvános életnek hazája. És itt tartatik egy gyűlés [...] melynek alapja nagy részben a jogegyenlőség éltető 40 Barcza, 1973.270. p. 41 Az ügy iratai: SRKLt. 2. e.) B. LXV. 29,153-29,154., 29,176. sz.; B. LXVI. 29,380. sz. 42 Pesti Hírlap, 1841. 83. sz. (október 16.) 699. p. 91
