Sárospataki Füzetek 5. (2001)

2001 / 1. szám - TANULMÁNY - Fazekas Csaba: A Tiszáninneni Református Egyházkerület állásfoglalásai a vegyes házasságokkal kapcsolatos egyházpolitikai vitában, 1839-1844

A Tiszáninneni Református Egyházkerület állásfoglalásai a vegyes

HÁZASSÁGOKKAL KAPCSOLATOS EGYHÁZPOLITIKAI VITÁBAN, 1839-1844.

mint az egy esztendővel korábbi volt, másrészt határozottabban tette szóvá, hogy az uralkodó eddigi folyamodásaikat még csak válaszra sem méltatta. Továbbá nyíltan érvként használta a világi törvényhatóságokkal való közös fellépésre való hivatkozást: „És mivelhogy azon gyászos viszonyok, melyekbe az említett pásztorlevelek mindkét felekezetűnket s illetőleg az egész hazát bonyolították, eddig nemcsak meg nem engesztelődtek, sőt még inkább zajonganak, s a felingerlett elméket a vallás szent nevében elkeseredett harcra szólítják a törvény és a fennálló rend ellen. [...] múlt évi alázatos esedezésünket, mely hazánk majd minden megyéinek hasonló alázatos felírásaival gyámolítatván, országos óhajtássá lett, legfelsőbb atyai figyelmére méltatni, a vegyes házasságok szabad kötésének tett törvény elleni akadályokat apostoli királyi hatalmánál fogva megszüntetni, a katolikus egyházi rendet a törvény szoros teljesítésére kötelezni, és hitünk sorsosinak s illetőleg az egész hazának az erkölcsiség, vallásosság, a polgári törvény és a belső nyugodalom tekintetéből naponkint inkább növekedő aggodalmát hovaelébb kedvező királyi határozattal kegyelmesen eloszlatni méltóztassék."

Ugyanakkor a liberális vármegyékkel a református egyházkerületek továbbra sem kívántak - a vallássérelmek miatti tiltakozások eszmei közösségének hangoztatásán túl - a gyakorlatban is együttműködést kiépíteni. Tartózkodóan vagy épp közömbösen viszonyultak az áldásmegtagadó plébánosok ellen indított vármegyei vizsgálatok tárgyában, és feltűnő például, hogy míg a tiszáninneni egyházkerület területén lévő vármegyék (például Borsod, Zemplén, Abaúj, Gömör stb.) a vegyes házasságokban a protestáns házasfél érdekében foganatosítottak szigorú intézkedéseket, a hivatalos egyházi szervek erről nem nagyon akartak tudomást venni. Úgy gonkább fellendülő protestáns uniókísérlet gyakorlati megvitatása miatt vált ismertté. Ld. erről pl.: Zoványi, 1939.105-106. p.; Kertész Botond: Protestáns uniókísérlet Magyarországon az 1840-es években. In: Hegedűs András - Bárdos István (szerk.): Egyház és politika a XIX. századi Magyarországon. Esztergom, 1999. 33-43. p., 36. p. (Az unióval kapcsolatban hiába álltak ki többen az azt előkészítő választmány kiküldése mellett, a tiszántúli református egyházkerület úgy vélte, arra a konvent nem, csak az egyes szuperintendenciák jogosultak, továbbá hangsúlyozták, hogy dogmatikai kérdésekkel az unió kapcsán egyelőre nem foglalkozhatnak. Ld. még előző két jegyzetben idézett cikkeket.) Egyes vélekedések szerint az unió gondolatának felmerülése is az evangélikusok és a reformátusok közös vallássérelmeinek hatására vezethetők vissza, ld. pl.: Barcsa, 1908.13. p.

89