Sárospataki Füzetek 5. (2001)

2001 / 1. szám - TANULMÁNY - Fazekas Csaba: A Tiszáninneni Református Egyházkerület állásfoglalásai a vegyes házasságokkal kapcsolatos egyházpolitikai vitában, 1839-1844

Fazekas Csaba

dolták, hogy a vármegyék egyoldalú lépéseikkel (például a plébánosok perbe fogásával, a vegyes házasságok megkötésének protestáns lelkész előtti engedélyezésével) „túllőnek a célon", vagyis lényegében szintén megsértik az 1791/26. te. betűjét és szellemét, nem várják be az országgyűlésen alkotandó új vallásügyi törvényt. A sajtó is tele volt a térségben áldást megtagadó papok ügyeivel, az egyházkerület mégsem tett semmilyen lépést a vármegyék eljárásának helyeslésére vagy akár tudomásul vételére.37 Sőt, amikor Bereg vármegye (Zólyomhoz hasonlóan) 1842-ben kinyilvánította, hogy területén a protestáns lelkészek is érvényesen megáldhatják a vegyes házasságokat, és erről a Tiszántúli Református Egyházkerületet is - a lelkipásztorok tájékoztatását kérve - értesítette, az utóbbi erélyesen tiltakozott a megyei rendelet ellen. Arra hivatkoztak, hogy az 1791/26. te. értelmében vegyes házasságot csak katolikus pap előtt lehet kötni, s a református egyház a törvény kijátszásában még akkor sem működhet közre, ha a katolikus klérus részéről a reverzálisok követelése miatt nyílt törvénysértés történt, a fennálló mindenkori előírásoknak „hódolva engedni s ahhoz rendíthetetlenül ragaszkodni" kötelességüknek tartották.38 Ennél is tovább ment a nagyváradi református lelkész, aki ugyanerre az érvre hivatkozva a katolikus papok magatartása mellé állt, és törvényesnek ismerte el a passiva assistentia gyakorlatát, sőt fellépett Szilágyi Lajos egyházmegyei tanácsbíróval szemben, akinek az indítványára a bihari közgyűlés kimondta a protestáns lelkipásztor előtti vegyes házasság kötésének lehetőségét.39 („Én tettem ki magamat a katolikus klérus ellen, és mégis a magam felekezete vett miatta üldözőbe" - írta Szilágyi az esetet kommentálva.) Visszatérve a tiszáninneni egyház37 Ld. pl. a 6. sz. jegyzetben idézetteket, ill.: Fazekas Csaba: Illés Ferenc edelényi plébános vegyes házassági ügye 1841-ben. In: A Borsodi Tájház közleményei, 9. Edelény, 2001. (megjelenés alatt)

38 Ld. az esetről: Lehoczky Tivadar: Vallási mozgalmak 1841-ben. (Beregvármegye törekvései önálló magyar nemzeti katholikus vallást alkotni.) In: Abafi Lajos (szerk.): Hazánk, VII. Bp„ 1887. 81-92. p., 92. p.; Varga, 1934. 270-271. p.; ZovÁNYi, 1939. 108. P-;

39 Varga, 1934. 269-270. p.; ZovÁNYi, 1939. 108. p. Más alkalommal a tiszántúli egyházkerület viszont nagyon is érdekeltnek mutatkozott Bihar vármegye szabadelvű döntéseinek határozott támogatásában, például amikor 1841 áprilisában a vármegye a tisztújítások alkalmával fejenkénti szavazatjogot biztosított a protestáns és görög nem egyesült papok és tanítók részére. Barcsa, 1908.11. p.

90