Sárospataki Füzetek 5. (2001)
2001 / 1. szám - TANULMÁNY - Füsti-M. Szilveszter: Haereses oportet esse (Az eretnekségekre szükség van)
Haereses oportet esse > Gnoszticizmus A vallásosság archaikus formáinak „visszatérése" Kettősséget érezhetünk a vallásosság ilyen formáját illetően. A modem ember tiltakozva lép fel az ellen, hogy életének gazdasági kritériumait és vetületeit, egzisztenciájának bizonytalanságát valamifajta alapként vallásosságának sarokkövévé tegyék. Pedig ez egy jól megfigyelhető tényszerűsége a történelemnek. Amikor elérkezik a bizonytalanság ideje, amikor a jövőkép sok tekintetben pánikus méreteket ölt, akkor még a legracionálisabbnak mondható magatartás- mód is hajlamos lesz hitét kimozdítani az észlelhető valóságból. Ilyenkor az ember nemegyszer az ősi vallásosság elemeiben, a babonákban, a sorsszerűségben és az éppen népszerű „guru" követésében keres menedéket. Korunk számos új jelensége viseli magán a primitív vallásosság ezen jegyeit. Gondoljunk csak a paranormálisra, a parapszichológiára, az asztrológia megbabonázott követőire, az UFO „hívők" nagy táborára és még sorolhatnánk. A múltban ezek az összetevők a pogányságon belül töltötték be szerepüket, és ma, a harmadik évezred hajnalán sem viselkednek másként. A pogányság minden eleme a természetimádat valamilyen formája, amiben az ősi vallásos motívumoknak megfelelően misztifikálja az ott végbemenő folyamatokat, szárnyaló képzeletének és fantáziájának függvényében. A pogány képzelőerő azért őrizhette meg hatalmát, mert nem volt kidolgozott, szisztematizált rendszere. Könnyedén vehette fel „legcsábítóbb ruházatát" bármely kor igényének megfelelően. Nem kellett sohasem azzal bíbelődnie, hogyan egyeztesse össze az észt a hittel, vagy hogyan szüntesse meg az egyiket a másik javára. Nem volt és nincs világosan megfogalmazott hitvallása, amelyet esetlegesen össze kellene egyeztetni a természeti megfigyelésekkel. „A pogányság a tömegek szintjén meghatározhatatlanul stilizált természetértelmezés, a művelt emberek szintjén a természet bajaival és kísértéseivel szembeni védelem volt. A pogány megengedhette magának, hogy két világban éljen. A keresztyén viszont nem, mert a keresztyén hitet nemcsak jól meghatározott filozófia, hanem kidolgozott teológia is tagolta."9 9 Molnár Tamás: Pogány kísértés (Kairosz, 2000.) „Pogány újjászületés" 67-101, 99. p. 47
