Sárospataki Füzetek 5. (2001)
2001 / 1. szám - TANULMÁNY - Füsti-M. Szilveszter: Haereses oportet esse (Az eretnekségekre szükség van)
Füsti-Molnár Szilveszter A szent, profán és modem együttesének új képződménye A szentség kérdése az ember számára az egy legszükségesebb dolog (unum necessarium). A kérdés ott dől el, ki mit ért szent alatt, és hogy a keresztyénség hogyan volt képes a szentség fogalmát archiválni, és egy adott korban alkalmazhatóvá tenni. Ha pontosan nyomon tudnánk követni a szentség kérdésének alakulását, akkor előbb-utóbb felgöngyölítenénk az értékrelativizmus problémáját. Nem lenne többé bajunk az alapértékek (lét, élet, ember, jóság, szépség, boldogság stb.) sokféleségével, hiszen mindegyik megfeleltethető lenne a valóság igazi alapjának és végső céljának, Istennek. Hogyan viszonyul a szentség értéke a valósághoz? „A szent olyan közvetítő közeg, amely érzékeinken áthatolva jelentést ad az érzékelésünk tárgyának, és ezt a jelentést kiterjeszti a lélekre, ahol a közvetítő mozzanat megszűnte után is fennmarad. Ezért nevezik az oroszok találó közvetlenséggel Istenre nyíló ablaknak az ikont. Miközben a természetfeletti és a saját nyitottságunk között közvetít, a szent a mindennapoknál erősebb valóságként jelenik meg, a mindennapok tényanyagát értelmes egységbe tömöríti. Ez az értelem állandósággal, stabilitással, irányító hatással és felemelő erővel rendelkezik. Igen közel áll a müthoszhoz, amely által a régiek a létezés szerkezetét ragadták meg, azét a létezését, amely elég erős ahhoz, hogy egyetemes érvényű mesékben lehessen megtapasztalni. A szent mind a régiek számára, mind a mi számunkra állandósított formában tárja fel a valóság mintázatát, és valóságértelmezésünk állomásait világosan elkülönített szakaszokra osztja." A felfoghatatlan Isten mindig maga jelenik meg a szentben, és sugározza felénk az erőt. így lesz számunkra a szent közvetítő valósággá az emberi és végső valóság között.10 Ezek szerint a szent alatt, a fentiekben elhangzott értelmezés szerint, egy olyan magasabb értékrendet értünk, ami a végső ténylegesség hordozója. Nincs szükségünk arra, hogy létrehozzuk, mert mindennél előbb létezett és magában hordozza az esztétikumot, a harmóniát, egyszóval a tökéletességet. Éppen ezért ebben a megromlott világban is jelen kell lennie, sőt valamilyen formában minden létező ebből a szentből vezethető le. A szent világának mindig is a vallás lesz a legtökéletesebb megjelenítője. Figyelembe 10 Molnár Tamás: A hatalom két arca: politikum és szentség (Európa, 1992.) 43-44. p. 48
