Sárospataki Füzetek 5. (2001)
2001 / 2. szám - TANULMÁNY - Sawyer Frank: Benedict Spinoza (1632-1677) (Ford.: Füst-Molnár Szilveszter)
Sawyer Frank Tágabb értelemben, kétségtelen, hogy sokan egyetértenek azzal, hogy szükség van szabadságra és igazságszolgáltatásra, demokráciára és igazságra, továbbá teret kell engedni a hitnek és az ideológiai különbségeknek. Gyakran vagy a túlzottan az uralom, vagy a relativizmus közelébe kerülünk, mely azt eredményezheti, hogy elveszítjük az igazság iránti érdeklődésünket és az etikai éleslátás utáni vágyunkat. Ironikus, hogy a tolerancia gyakran eredményezi hibás ideológiák térhódítását, a dogmatizmus pedig a hirdetett tantételek elvetését. Az egyház, a vallás és a teológia sokszor nem mutatkozott bölcsnek e kérdést illetően. A kormánnyal szembeni elvárások számos veszélyt rejtenek, ahogyan ezt a történelem is bizonyítja. A szociológusok rámutattak arra a tényre, hogy modern korban gyakran az állam az igazságtalanság fő elkövetője. A befolyásos emberek által elkövetett intézményes és szellemi bűntényekhez gyakran köze van az álamnak, a kormány egyes részeinek, szabályoknak, a törvénynek és ezek alkalmazásának, nem beszélve ennek következményeiről, az osztályharcokról és háborúról. Az állam ideológiai szempontból nem semleges, egyáltalán nem ártatlan. A gonosz problémája A különböző filozófiai irányzatok és vallások más- és másféleképpen vélekednek a gonoszról. Spinoza szemlélete érdekes, és tulajdonképpen a panteizmust követve nem hisz a gonosz létezésében. Spinoza számára a gonosz nem más, mint félreértés, ami a részleges tudásból ered. Azt mondja, amit jelenleg rossznak látunk a dolgok kiteljesedésénél jóra fog fordulni. Pál a következőt írja a Róm. 8:28-ban: „Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott." A Biblia tanításánál maradva azonban azt is tudjuk, hogy a gonosz valóban gonosz, és nem nevezhető jónak. A lényeg, hogy Isten egész terve jó. Azt is mondhatnánk, hogy a gonosz azért létezik, mert Isten ezzel is értékesebbé akarja tenni a szabadságot. Spinozával együtt vallhatjuk, hogy subspecie aeternitatis látása azt jelenti, hogy valamiféleképpen a jó lesz a győztes. Spinoza éppen azért olyan vonzó, mert komolyan veszi sub specie aeternitatis fontosságát. Ahogyan azonban az örökkévalóságról, az isteniről, a gonosz kérdésével kapcsolatos válaszokról vélekedik, semmiben sem közelíti meg a tradicionális teológiai gondolkodást. A teológia mindig világosan tanította, hogy Isten a gonoszt sohasem teszi jóvá, mégis mi sokszor zavarosan gondolkozunk róla. Isten ítélete alá esik a gonosz és ez az ítélet el fog térni a mi gonosz felett mondott bírálatainktól. A teoló82
