Sárospataki Füzetek 5. (2001)
2001 / 2. szám - TANULMÁNY - Sawyer Frank: Benedict Spinoza (1632-1677) (Ford.: Füst-Molnár Szilveszter)
Benedict Spinoza gia mindig is számolt a gonosz jelenvalóságával, még akkor is, ha úgy teszünk, mintha ártatlanok lennénk. A teológia sohasem állította, hogy a gonoszt valami részleges megértéssé, vagy az egész hiányos látásává lehetne redukálni, még akkor is, ha erről így gondolkozunk nem egyszer zavarosan. Arról tanít a teológia, hogy Isten hogyan vált meg a gonosztól, amelynek a Jézus Krisztusban kapott Jó Hír a központi mondanivalója. Ha a teológia felől közelítjük meg Spinoza álláspontját, akkor abban a tanításában igazat adhatunk neki, hogy minden dolog a teljesség összefüggéseiben jónak mondható, de el kell marasztalnunk abban, hogy a részleges dolgok gonoszságának valóságát kétségbe vonja. Míg Spinoza úgy gondolja, hogy a szenvedélyesség meggátol abban, hogy intellektuálisan meglássuk az egész tökéletességét, addig a teológia ugyanezt nem csak a szenvedélyekről mondja, hanem az intellektusról is, ami visszatarthatja az igazságot. Az Isten elleni lázadás gyökerei nem csupán az érzelmeinkben, hanem az intellektuális büszkeségünkben is megtalálható. Persze erre Spinoza máris azzal felelne, hogy a büszkeség is a szenvedélyesség egy formája. Figyelembe kell tehát vennünk azon vitákat is, melyek nem pusztán értelemről beszélnek, hanem a gondolkodásról, az akaratról és az érzelmekről együtt szólnak, mint amik hatással vannak világnézetünkre. Spinoza nélkülözi Platón lovait, melyek az akarat és a vágy voltak, és csak a szekér- hajtóját, az észt tartja meg. Ez a megoldás nagyon is platonista, sőt neo-platonista. A teológia a szekérhajtón kívül a lovakat is felelősnek tartja a problémáért. Spinoza a gonosz témájával kapcsolatban (Szók- ratészhez és Platónhoz hasonlóan) tudatlanságról, míg a teológia a bűnről beszél. Nekünk mindkettőt szem előtt kell tartanunk. Szabadság, béke és szentség Spinoza azért is csábító, mert Istent, summum bonumnak (legfőbb jó) látja. Tudni Istenről és megérteni őt a legmagasabb rendű erény, amelynek jutalma az áldás. Spinoza igazán értékesnek, Isten intuitív és intellektuális szeretetét tartotta. A valóság ismerete Isten ismerete. Egyetérteni annyi tesz, mint alárendelni magunkat a valóságnak, egyetérteni annyi, mint alárendelni magunkat Istennek. Spinoza látta, hogy az utálat viszonzásul utálatot szül, míg a szeretet eltörli az utálatot. Minekutána minden Istenre utal, így valóban minden Isten részének tekmthető, és a legnagyszerűbb gondolat, amit csak birtokolhatunk nagyon hasonló Spinoza filozófiai Isten meghatározásához. A tökéletes békesség nem más, mint hogy tudjuk, minden Isten által és 83
