Sárospataki Füzetek 5. (2001)
2001 / 2. szám - TANULMÁNY - Malcom Muggeridge: A keresztyén társadalomnak vége - de Krisztusnak nem (Ford.: Hegyi Zita és Rácsok Gabriella)
Malcom Muggeridge Nem kell elkeserednünk azon, hogy egy olyan korban élünk, amikor elveszítettünk egy birodalmat, amelyben a nap sosem nyugszik le. A hatalom elbukásában vizsgálhatjuk meg annak igazi természetét. Amikor egy hatalom erősnek és szilárdnak tűnik, nagy valószínűséggel éppen akkor csap be bennünket, pedig mi meg vagyunk győződve arról, hogy általa lehet az emberi szabadságot és jólétet elősegíteni. Elfelejtjük azt, hogy Jézus nem a győztesek, hanem a vesztesek csoportjának a prófétája, Aki azt hirdeti, hogy az elsőkből lesznek az utolsók, a gyöngék az erősek, és a bolondok a bölcsek. Keresztyénekként örvendezzünk hát azon, hogy az intézmények és a hatalom eszközeinek a romlását látjuk minden szinten, birodalmak darabokra hullásának hírét vesszük, a pénzügyekben zűrzavart tapasztalunk. Diktátorok és köztársaságiak a szemünk láttára zavarodnak össze az őket körülvevő zűrzavar és konfliktusok sűrűjében. Mert pontosan akkor, amikor már minden földi reménybe belekapaszkodtunk, de nem találtuk hasznukat; amikor az összes lehetséges emberi forrásból jövő segítséget felkutattuk, de azok nem működtek; amikor már az összes forrást, anyagit és lelkit, amit ez a föld nyújthat, átgondoltunk, minden eredmény nélkül; amikor a didergős hidegben már az utolsó rőzsenyalábot is a tűzbe vetettük és a növekvő sötétségben az utolsó szikra fény is kialudt, akkor ér el bennünket Krisztus biztosan és szilárdan. Akkor Krisztus szavai kimondhatatlan vigasztalást nyújtanak, fénye akkor világít a legfényesebben, elpusztítva a sötétséget örökre. Miután a lélek már mindenben csalódott és csak hiábavalóságot talált, arra szorul, hogy magához Istenhez meneküljön, és nála megnyugodjon. Azzal kezdtem ezt az önökkel eltöltött három napot, hogy nagyon felemelőnek és élvezetesnek találom Pascalról beszélni és őt idézni. Most egy Pascal idézettel zárom, akinek neve fémjelzi ezeket az előadásokat. Abban a tisztességben részesültem, hogy az előadások közül az elsőt én tarthattam. Most azt szeretném mondani, hogy őszintén, teljes szívemből remélem, valami nagyszerű dolog kerekedik majd ki ezekből az előadásokból, és évről-évre beváltják azoknak a várakozását, akik fejében megszületett az ötlete. Pascal Gondolatokiából olvasom: Miféle szörnylény hát az ember? Micsoda eddig nem volt teremtmény, szörnyeteg, zűrzavar, micsoda ellentmondás, a természet milyen csodája? Mindenek bírája és ostoba földi féreg; az igazság letéteményese és a bizonytalanság, a tévedés kloákája; a mindenség dicsősége és ugyanakkor hulladéka. Ki bogozza ki ezt az összevisszaságot? A természet elhallgattatja 44
