Sárospataki Füzetek 5. (2001)
2001 / 2. szám - TANULMÁNY - Malcom Muggeridge: A keresztyén társadalomnak vége - de Krisztusnak nem (Ford.: Hegyi Zita és Rácsok Gabriella)
A KERESZTYÉN TÁRSADALOMNAK VÉGE - DE KRISZTUSNAK NEM lességüknek tartották, hogy szánják a foglyokat s elátkozzák a börtönt. Én eleget ültem, ott neveltem föl lelkemet, s állhatatosan ismétlem: „Áldott légy, börtön! Jó, hogy voltál, jó, hogy részem volt benned!"21 Ki hitte volna azokban a napokban, amikor Moszkvában voltam, hogy egyszer egy jeles szovjet író a következő szavakat írja: „Én a ke- resztyénséget tartom ma az egyetlen élő lelki erőnek, ami képes lenne Oroszország spirituális gyógyulását elősegíteni." A marxizmust viszont bohózatként rajzolja meg: Tulajdonképpen ez az ideológia már régóta nem jó semmire. Semmi haszna nincs. Színházi díszlet csupán. Hosszú ideje minden kizárólag az anyagi számításoktól és az emberek engedelmességétől függ, de egyáltalán nem az ideológia iránti lelkesedés meglététől. Az ideológia semmi mást nem tesz, mint kiszívja erőnket és gúzsba köt. Megbéklyózza a társadalmi életet - a gondolkodást, a szólást, a rádiót és a sajtót - azzal, hogy hazudik és hazudik és hazudik. Ez a hazugságokkal való egyetemes, kötelező kényszeretetés az, ami jelenlegi állapotunkban a leggyötrőbb. Rosszabb, mint az anyagi nyomorúság, rosszabb, mint a polgári szabadságjogok bármilyen mértékű hiánya.22 A jelenkori zavarodott állapotokban és komplexitásban egy bámulatos jel adatott a számunkra: azok az ígéretek, amelyeket a kereszténység féltve őriz, valódi ígéretek. Nemcsak, hogy nincs vége ennek a hitnek, ahogy azt a média szeretné elhitetni velünk, hanem éppen ellenkezőleg, olyan kétségbeesett körülmények között is, amilyenekről Szolzsenyicin ír, ez az egyetlen lehetősége a felszabadulásnak, felol- dozásnak és az újjászületésnek. Persze, túl könnyű a mai életmód abszurditásait és ellentmondásait egyfajta huszadik századi Jeremiás stílusában kritizálni. Énünket ez nagymértékben kielégíti, de ellen kell állnunk ennek a kísértésnek. Itt most magamról beszélek. Az élethez elválaszthatatlanul hozzátartozik nem kevés irónia, amiért hálásnak kell lennünk a Teremtőnek. Ez segít abban, hogy a minket körülvevő fantazmagóriákon keresztül megtaláljuk az utat létezésünk valósága felé. Isten ezeket a káprázatokat - a hatalom, az 21 Alekszander Szolzsenyicin: A Gulag szigetcsoport, II. kötet, 516-517. 22 Uo. 39
