Sárospataki Füzetek 5. (2001)
2001 / 1. szám - RÉGISÉGEK, EMLÉKEK - Benke György: Rímes arcképek az abaúji egyházmegye múltjából
Rímes arcképek az abaúji egyházmegye múltjából Eddig csak el tudtam még valahogy jutni. A nyúl is akkor tud legkönnyebben futni, Mikor hegynek szalad; én is úgy haladtam, E hegy pedig volt az újdonság alattam. De most, de most, mikor olyanhoz értem el, Ki mint régi ember, jó verset érdemel. Mit csináljak mostan? Hogyan kezdjek bele, Hogy megbirkózzék a Pegazusom vele? Hol is hagytam csak el? Úgy! Nyúlról beszéltem, A verseléstől még kissé szinte féltem, Pedig nem kellett von', hisz a jó gondolat Magától jön, csaknem kirúgja a falat. Nyúl, vadász, meg puska, nem összeillik ez? Egy tanácsbíróra a hasonlat is ez. A vadász nem lehet el a puska nélkül, Másképpen nem vadász, hiába jár-kél künn. Ebből következik, hogy aki Vadászon Van mindig, jóllehet soha se vadásszon, Mégis puska ám ez; egy annyi, mint száz szó, Puskához hasonló jó Antalffy László. Legjobb fajta, finom, damasz csövű puska, Braunswetter által megjavítva tusba'. Meg van töltve mindig füsttelen lőporral, Nem marad, de halad ám ő is a korral. Hogyha szükség van ott a zöld asztal mellett Talpra esett szóra, vagy másütt, ha kellett Bölcsen eltalálni a fejét a szögnek,- Mikor már mindenütt szélpuskák dörögnek, elsül e puska is, de nem durran nagyot, füstöt, kormot maga után soh'sem hagyott. Mindig vagyon magja, mikor e puska *zól, A golyó belőle el, félre nem hajol. Mindig céléba talál, még sohasem mondott Csütörtököt, nem ad a vadásznak gondot. Braunswettert is ő már rég megelőzte, Bár a dicsőséget nem kéri előle. Mint a híres órás javított puskája, Csak akkor lő, mikor úgy van tartva szája, Hogyha elsül bizton eltalálja a célt, Nem fogyasztja puffra a pcjrt és az acélt. Úgy ez a puska is csupán akkor sül el,- Ámbár rá a Tractus mindenkor jól fülel, Amikor bizonyos, hogy célt fog találni. Ritkán lehet ilyen assesort találni. Ne is legyen szükség soká afélére, Hogy keresni kelljen másat a helyére. Ne legyen közöttünk más hang avagy más szó: Sok ideig éljen még Antalffy László! * Ha Antalfy puska, úgy Idrányi ágyú, És ez a különös, - nem egy, de hét ágú. Szórja a golyókat dörgéssel, villámmal, Mindenik golyója meg van töltve számmal. Van ám ott pusztulás, ahol az szétpattan, Féltek tőle hajdan Patakon, de nagyban. Hanem már nincs Zsindely, aki félne tőle Biztos féltében állt félre előle. Durrog azért most is ez az ágyútorok, Rettegnek is tőle most a kurátorok. Mert ahová ő megy vizitádóba, A gondnok ott bele kerül a Krédóba. Nem engedi meg, hogy egy kiadás kétszer Legyen bevezetve, s oly adóskötvénnyel Készpénzt fizessenek, amely a számadás Elején ott legyen, mint külön kiadás. Réme ő e mellett az adósoknak is, Meg a rektoroknak, habár nem soknak is. Ez azonban nem baj a Tractusra nézve, 171
