Sárospataki Füzetek 5. (2001)

2001 / 1. szám - TANULMÁNY - Kádár Ferenc: A református igehirdetés lényege és legfőbb jellemzői

A REFORMÁTUS IGEHIRDETÉS LÉNYEGE ÉS LEGFŐBB JELLEMZŐI

Van, amikor az Ige kifejtésében, az explikációban is adatik ilyen pont (pl.: I. Sám 16. Dávid felkenetésénél utalni lehet a tökéletes Felkentre, Krisztusra), általában viszont az üzenet alkalmazása, az applikáció tűnik megfelelőbbnek arra, hogy Krisztus váltságművét közel hozzuk a hallgatókhoz, a Krisztus-eseményt életük eseményévé tegyük. Az is lehetséges, hogy szemléltetésként alkalmazzuk a Krisztusra mutatást. Joó Sándortól vegyünk példát: a Rm 8,28-ról szóló prédikációjából27. Az igehirdetés végig krisztusi légkörű, ugyanakkor a második felében három ponton is rámutat Krisztus váltságára. Ezek közül az első egy igehirdetési altételt szemléltet: ugyanaz az esemény más és más hatást vált ki... „Pl. három kereszt állott egyszer egy júdeai dombon. Ugyanaz történt mind a három emberrel: keresztre feszítették őket. De három különböző hatást gyakorolt rájuk. Az egyik panaszkodott, szidta Jézust, hogy "miért nem szabadította meg önmagát meg őt is. A másik ember a nagy tragédiában bűnbánatra jutott s ezáltal meglátta a mennyország megnyíló kapuját maga előtt. A harmadik ezzel a kereszttel megváltotta az emberiséget. Ugyanaz az esemény, de másmás eredménnyel."

Előfordulhat az is, hogy a prédikációban nem a történet elmondása révén, hanem csak érintőlegesen, mintegy utalásszerűén beszélünk a Krisztus-eseményről, az utóimában viszont konkrétabban kitérünk rá. S ezen a ponton kell megjegyeznünk, hogy a Krisztusra mutatásnak nem egyedüli letéteményese a liturgiában az igehirdetés. A sákra- mentumok esetében ez a legnyilvánvalóbb, de az istentisztelet többi eleme is a megváltás központi üzenetét kell, hogy hirdesse.

Ahogyan az egész igehirdetői munkára, úgy ezen belül a Krisztushirdetés szolgálatára különösen is igaz, hogy csak a Lélek által végezhető. A szív teljességéből szóljon a száj! Kerülnünk kell mindenféle erőltetést, „iskolás" kényszert. A Szentlélek epiklézisében azt különösen is kérni kell, hogy megvalósuljon itt és most Urunk ígérete: „...erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek..." (ApCsel 1,8).

Krisztus-prédikálásunk ugyanakkor nem lehet a krisztomonizmus megnyilvánulása sem. Ravasz László Niebergall gondolataira utalva kimondja: „a keresztyén egyházból kétféle prédikáció van kizárva: Isten prédikálása Krisztus nélkül és Krisztus prédikálása Isten nél27 Elengedett adósság, Joó Sándor igehirdetései (Bp., 1988) 195-199.0.

13