Sárospataki Füzetek 4. (2000)
2000 / 1. szám - TANULMÁNY - Dr. Frank Sawyer: A filozófia az első princípiumok nyomában (Ford.: Füsti-Molnár Szilveszter)
A FILOZÓFIA AZ ELSŐ PRINCÍPIUMOK NYOMÁBAN értelmet. A posztmodernizmus egyik tipikus jellemző vonása az a kijelentés, hogy az értelem nem állhat meg önmagában. A posztmodernizmus felfedezte ugyanis, hogy a nagyszerű logikai és ideológiai rendszerek és perspektívák a relatívizmus hajóján mind zátonyra futnak. Amint kimondjuk, hogy megvan mindenről az elgondolásunk, komplett filozófiánk van, egy tökéletes kiindulási pontunk, akkor máris fölfedezhetjük, hogy valaki más hasonlót állít egy egészen más dologról, egy másik filozófiáról, arché-ről. Itt ellentmondást fedezhetünk fel a posztmodernizmuson belül: minden relatív, így az az elképzelés is relatív, ami azt feltételezi, hogy minden relatív. Nincsenek abszolútok, ezért ez a gondolat, hogy nincsenek abszolútok sem lehet abszolút. Monizmus és dualizmus A filozófiatörténeten belül az arché keresése a monizmus néhány fajtáját és a dualizmus rendszerét érinti. Monista kiindulópontról van szó, ha azt állítjuk, minden anyag. Monista az is, ha azt mondjuk, minden ész/szellem. Ha azt valljuk, hogy két örökkévaló princípiuma van a szellemnek és az anyagnak, a világosságnak vagy sötétségnek, akkor beszélhetünk dualizmusról, mely vagy teljes dualizmus vagy egy egységes nézetben összedolgozott álláspont. Például beszélhetünk dialektikus egybeolvadásról, mivel az egyik oldal egyenrangú a másikkal, és mindkettő együtt halad tovább. Lehetséges azonban a hierarchikus egyesülés is, mely szerint az egyik szolgálja a másikat. Nem fogunk most ezzel a témával kapcsolatosan elmerülni a részletekben. A célunk az, hogy rámutassunk arra, hogy ez a kérdés szoros összefüggésben áll a filozófiával, teológiával és természetesen azzal, hogyan értelmezzük a mindennapi életet. Számos filozófiában különböző módon jutott kifejezésre, hogy milyen kapcsolat van Isten és a teremtés, szellem és anyag, jó és rossz, hit és értelem, történelem és személyes lét (és más aspektusok) között. Amikor az Istenbe vetett hitről van szó, akkor megemlíthetjük a teizmust, deizmust, panteizmust, panenteizmus, ateizmust, politeizmust és agnoszticizmust. Röviden a következőképpen foglalhatjuk össze ezek lényegét:6 A TEIZMUS szerint Isten a világmindenség fölött van, és mint Teremtő és Megváltó működik a világban.. A DEIZMUS azt vallja, hogy Isten a világ kezdete, de természetfeletti módon nem avatkozik bele annak működésébe. Mindent a természet törvényei irányítanak. A PANTEIZMUS azt hirdeti, hogy Isten azonos a világgal. Isten benne van mindenben, és minden Istenben van. Isten teljesen immanens. 6 A témával kapcsolatosan további részletet lásd Norman L. Geisler, Christian Apologetics (Grand Rapids: Baker, 1976). John W Cooper, Body, Soul & Life.Biblical Anthropology and the Monism-Dualism Debate (Grand Rapids: Eerdmans, 1989). 79
