Sárospataki Füzetek 4. (2000)
2000 / 1. szám - TANULMÁNY - Dr. Frank Sawyer: A filozófia az első princípiumok nyomában (Ford.: Füsti-Molnár Szilveszter)
A FILOZÓFIA AZ ELSŐ PRINCÍPIUMOK NYOMÁBAN kozmosz kialakulásához. Amikor a görögök a tűzről, vízről és az elemekről beszéltek, akkor szóltak a logos-ról, törvényrendszerről, a nous-ról vagy értelemről, melyek valamiféle céllal megteremtették az anyagot. Az eredet jelentése helyes értelmezés szerint az eredet jelentéséhez vezet. Amikor Szókratész megkérdezi, ’mi a jó’, ’mi a barátság’ vagy ’mi az igazság’, akkor az első alapot keresi. Szókratészt jobban érdekelte az alétheia témája, az igaz ismeret megszerzése. Felismerte, amit csak később határoznak meg pontosan, hogy “az igazságot az összeütköző vélemények alakítják ki. Szókratész és a szofisták is kidolgozták az áreté (érték) kérdését. Ez arra indít bennünket, hogy visszatekintsünk az a priori feltételezésünkre. Platón miközben felteszi azt a kérdést, mik az örökkévaló minták, mi az ideális állapot, akkor ezzel egyetemben az első alapelemet keresi. Ahhoz, hogy minden aspektusra kitérjünk, meg kell vizsgálni minden dolog okát (autía), kezdetét (arché), összetételét (sustasis) és a célját (telosj.4 A vallásnak, tudománynak és filozófiának egy asztalhoz kell ülniük, amikor ezekről a kérdésekről van szó. Adj egy helyet, ahol állhatok (dós moipou stó) Minél inkább el akarunk jutni a filozófiai teljességre, amiben mindent megtudunk magyarázni, annál gyakrabban tesszük fel magunknak a kérdést: Mi az én filozófiai kiindulópontom? Mik az alapjaim? Ez a filozófia archimédeszi pontja. Archimédesz (Kr.e. 3. sz.) volt az, aki azt mondta, hogy adj egy helyet, ahol állhatok és kifordítom a világot a sarkából. Fizikai értelemben ez azt jelenti, hogy ha lenne egy fix pont, ahol megállhatnánk egy elég hosszú (és elég erős) emelőrúddal a kezünkben, akkor bármilyen súlyt felemelhetnénk. Kétségtelen, hogy a helynek, ahova állnánk, a Földön kívül kellene lennie, ha a Földet akarnánk felemelni. Filozófiai értelemben az archimédeszi pont az az alap, amin állva mindent rendszerbe lehet állítani, mely egyre jobban segít a megértésben. Ez a filozófia erénye és egyben veszélye is. Tiszteletreméltó megpróbálni a jelentés teljességéből minél többet megérteni, ugyanakkor óriási ideológiai veszélyt is rejthet az, hogy félreértünk valamit, és így eltorzítjuk az igazságot is. A hivatkozás archimédeszi pontja a filozófiában helyet ad, melyen megállhatunk, melyből kiindulhatunk, továbbá alap, melyre mindent egybevetve támaszkodhatunk. A kérdés az, hogy ez a filozófiai archimédeszi pont a filozófián belül vagy azon kívül van. A legtöbb filozófus a bölcselkedésen belülre helyezi, mint ahogyan azt Descartes is tette, mikor abból a tényből indult ki, hogy annak ellenére, hogy kételkedett mindenben, nem tudott kételkedni abban, hogy kételkedik. Ez a gondolkodás. Descartes cogito-ja azt jelenti, hogy a gondolat maga a kiindulópont. Ha ezt komolyan vesszük, akkor úgy tűnik, hogy erősen hiszünk az archimédeszi pontban, és ennek alapján kell mindent megítélni. Ebből következően tehát más a keresztyén filozófia, mely Isten kinyilatkoztatásából indul ki és Jézus Krisztust teszi filozófiai törekvésünk 4 Vö. Abraham Kuyper, Principles of Sacred Theology (Eerdmans, 1968), p 147. 77
