Sárospataki Füzetek 4. (2000)
2000 / 1. szám - TANULMÁNY - Tanászi Árpád: Húsvét- és naptárkérdés
HÚSVÉT - ÉS NAPTÁRKÉRDÉS első naptár az embernek abból az igényéből fakadt, hogy elhelyezze időben az ünnepeket, és a mindennapi munkájába egy periodikus szabályt vezessen be. A Julianus-féle naptár megszerkesztését is vallási, gazdasági, valamint a pontosabb csillagászati adatok ismerete tették szükségessé. Nem ez az első naptár, ezt naptárak sorozata előzte meg. A naptári évnek a csillagászati évvel való egyeztetése maga után vonta a naptárújítás szükségességét. Az első egyiptomi naptár alapja a 354 napból álló holdév volt. /29,5 napból álló tizenkét hónap/. Később bevezették a 360 napból álló évet /30 napból álló tizenkét hónap/, végül pedig 365,25 napból álló évet. Romulus idejében a rómaiak egy 304 napból álló naptárt használtak, amely sem solaris sem lunáris nem volt. Ez a naptár 10 hónapból állott, márciussal kezdődött és decemberrel zárult. Numa Pompilius idejében hozzátoldottak még két hónapot, januárt és februárt. így az év 12 hónapra nőtt, amely 355 napból állott, minden második évben betoldottak egy hónapot. Ebben az időben és főleg Julius Cézár idejében /Kr. e. 40-44/ a papok /Ok számították az időt és készítették a naptárt/ kedvük szerint megrövidítették vagy meghosszabbították az évet attól függően, hogy az uzsorás vesztegette meg őket - ha hamarabb be akarta szedni az adót -, vagy a fizetni nem tudók hálálták meg, hogy az uzsorásnak később fizethettek. A papok ezen mesterkedései annyira összezavarták az időszámítást, hogy még a pontifex maximus /főpap/ is csak nehezen tudott eligazodni. Ahhoz, hogy a visszaéléseknek véget tudjanak vetni, meg kellett változtatni a zavaros naptárt. Ezt a reformot Julius Cézár valósította meg. A híres hadvezér és főpap Kr. e. 45-ben magához ragadta a hatalmat. A holdév /365 nap/ helyett behozta a napévet, amelyet keleten való tartózkodása idején ismert meg. O nem akart áthágni minden vallási ítéletet, és ezért csak a legfontosabb reformot hajtotta végre. Sosigenést, az egyiptomi származású csillagászt bízta meg az új naptár kidolgozásával. Sosigenés naptárreformja a következőkben állott: az eddigi holdévet /355 nap/ felcserélte a napévre /365,25 nap/, kiiktatta a fent említett Mercedonis szökőnapot /minden második évben 22 napos, minden negyedik évben pedig 23 napos volt, melyet február 23-a után iktattak be/. A holdév és a napév közötti különbséget, vagyis 10,25 napot felosztotta a hónapok között. Az év így 365,25 napból állott. Hogy ne kelljen az évet a befejezett 365 nap után, a megmaradt VI. XII. XIII. órában kezdeni, az órákat három éven át egyszerűen kihagyta és csak a negyedik évben /6 x 4 = 24 óra/ vette fel. Ezt a napot pedig február 23-a után szúrta be, /később átkerül február végére/. E napot szökőnapnak, az évet pedig szökőévnek nevezte. E beiktatási módszer /négy évi egyenlet/ szerint minden negyedik év 366 napból állott. A Pompilius-féle naptár minden negyedik évben egy nappal elmaradt /355 + 377 + 355 + 378/. Végül pedig behozta a Pompiliustól a reformig felgyűlt 3 hónapnyi elmaradást. Ezt az elmaradást úgy küszöbölte ki, hogy 45 /szökőév volt/ november és december hónapjai közé két rendkívüli hónapot 67
