Sárospataki Füzetek 4. (2000)
2000 / 1. szám - TANULMÁNY - Vadnai Zoltán: A tanítványok Márk evangéliumában
Vadnai Zoltán A következő elhívási kép a 2,14-ben tárul elénk, amikor Jézus meglátja Lévit, annyit mond, hogy "Kövess engem", "és felkelvén követi vala őt". Nincs kérdés, vacillálás, Lévi ügy viselkedik, ahogyan annak az embernek kell, akit Jézus elhív. Utána folytatódik a sor a 3,13-ban: "magához szólítá, akiket akar vala; és hozzá ménének." Minden elhívási történetben hangsúlyos, hogy Jézus az, aki kiválasztja tanítványait. Tudjuk, hogy ez az egyik fő különbség az akkori rabbini iskolákra tekintve, mert ott a tanítványok választottak ki azt a tanítót, akitől el akarták sajátítani az ismereteket. A tizenkettő egy sajátos és igen szoros kapcsolatba kerül Jézussal. Vele együtt prédikálni és démonokat űzni, ez alapfeladata a tanítványoknak. Érdemes összehasonlítani az l,38k-t a 3,14kk-kel. Feladatuk tulajdonképpen az, amit eddig Jézus csinált. A tanítványoknak ez a missziója a Mk 6,7-13- ban teljesedik ki, illetve be, mikor is Jézus kiküldi őket prédikálni, ördögöket űzni és gyógyítani. Bár a kiküldésnél felhívja a tanítványok figyelmét bizonyos nehézségekre, erről nem hallunk semmit. Elvégzik a rájuk bízott feladatot és erről beszámolnak Jézusnak. Röviden összefoglalva tehát az eddigieket az első hat rész alapján a következőket mondhatjuk el: Jézus elhívja tanítványait és megbízza őket a már említett misszióval. Előttünk van a tizenkettő engedelmes válasza Jézusnak. Valamint az, hogy teljesítik mindazt, amivel a Mester őket megbízta. Mintegy mértéket kap az olvasó, ami alapján megítélheti a tanítványokat. Az első részekben a tizenkettő egy szinte teljesen pozitív megvilágításban áll előttünk. Engedelmesek és eleget tesznek Krisztus akaratának. Ezt a képet erősíti a 2,14-28, ahol Jézus háromszor is megvédi tanítványait a farizeusok és írástudók vádjaitól, mintegy igazolva, hogy helyesen cselekednek. Akkor, amikor vámszedőkkel és bűnösökkel esznek, akkor, amikor nem böjtölnek és a szombatnapi kalásztépéskor. A 3,31kk-ben pedig Jézus a körülötte ülőkre mutat, mint az ő igazi családjára. Az 1,16-tól (a 4 tanítvány elhívása) a 6,30-ig (a tanítványok beszámolnak Jézusnak sikeres küldetésükről) végigvonul az evangéliumon olyan tanítványi képek csoportja, amelyek egymás után adnak nyomatékot a tanítványok pozitív megítélésének. Egyfajta fokozás áll előttünk, amely az elhívástól a sikeres misszióig tart, az olvasóban pedig nagy elvárást eredményez a tanítványokkal szemben. Bár nyilván meg kell jegyeznünk két dolgot. A tanítványok értetlensége kétszer jelentkezik. Először a magvető példázatánál. De Jézus azt mondja, hogy nektek megadatik a példázatok megértése, de a kívülállóknak nem. A másik eset a tengeri vihar lecsendesítése, mikor szintén kritikát kapnak, és mondják egymásnak, hogy ki ez, akinek a szél és a tenger engedelmeskednek. E két jelenettel kezdetét veszi egyfajta negatív fejlődés, azonban még nem befolyásolják alapvetően azt a nagy elvárással telített, alapjában pozitív képet, amit az evangélium első fejezeteiben a tanítványokról kapunk. 28
