Sárospataki Füzetek 4. (2000)
2000 / 1. szám - TANULMÁNY - Vadnai Zoltán: A tanítványok Márk evangéliumában
A TANÍTVÁNYOK MÁRK EVANGÉLIUMÁBAN A hanyatlás kezdetei Ezek után következik egy újabb sora a képeknek a tanítványokról, ahol Márk egy másik fontos nézőpontot bontakoztat ki a jelenetek egymásutánjával, ez pedig leginkább a három csónak ill. hajójelenetben tárulkozik az olvasó elé. A már említett vihar lecsendesítése, Jézus a vízen jár, és a 8,14-21 az értetlen tanítványokkal a hajóban, akik megijedtek, hogy nem vittek magukkal kenyeret. Ezek a jelenetek a tanítványokat a tömegtől mindig külön mutatják, és az ő magatartásukat állítják előtérbe. Az első két jelenetet összekapcsolja az a tény, hogy nem boldogulnak a viharral, megijednek, Jézus csodálatos beavatkozása pedig értetlenséget vált ki belőlük. A másodikat és harmadikat pedig az, hogy összekapcsolódnak az 5000 és 4000 megvendégelésével: „mert nem okultak a kenyereken, mivelhogy a szívok meg vala keményed- ve." A 6,37-ben megbízza Jézus tanítványait, hogy ők adjanak enni az 5000- nek. Ennek ellenére a megbízást nem ők, hanem Jézus hajtja végre, csakúgy mint a másik megelégítési történetben. És itt a hajóban a másodszori meg- vendégelés története után, amikor már kétszer átélték a kenyérszaporítást, azt mondják a tanítványok megijedve: Nincs kenyerünk! Ennek a vonalnak az emfázisa (nyomatékosítása) itt éri el tetőpontját: „Mit tanakodtok, hogy nincsen kenyeretek? Mégsem látjátok-é be, és nem értitek-é? Mégis kemény-é a szívetek?" Ugyanaz a jézusi vád éri itt a tanítványokat vakság, süketség, értetlenség - mint a 4.rész példázatainál a kívülállókat az ószövetségi idézet által ("nézvén nézzenek és ne lássanak, hallván halljanak és ne értsenek..." - 8,18). És figyeljük meg a márki narratíva nagyszerű felépítését' Ezt a jelenetet, hogy Jézus megvendégeli a 4000-et, s a tanítványai mégis süketek és vakok maradnak két, hasonlóan felépített történet keretezi, az egyik a süket, a másik pedig a bethsaidai vak meggyógyítása. Jézus intése itt a harmadik hajójelenetben, hogy óvakodjatok a farizeusok kovászától, hiábavalónak látszik. A 3,5-ben Jézus bánkódik, haragszik a farizeusok szívének keménysége miatt, itt pedig a tanítványoknak szól a vád: "Mégis kemény-é a szívetek?" Ugyanolyanok, mint a kívülállók, olyanok, mint a farizeusok. Az 1-6 részhez képest a 6-8-ban egy világos fordulat, változás áll be a tanítványoknál. Az a pozitív kép, hogy ők Jézus követői, átalakul és összemosódik a másik oldallal. Az olvasó mintegy meglepődve tapasztalja, hogy azok az értékek, elvárások, amik az evangélium eddigi részeiben pozitíve hozzákapcsolódtak a tanítványokhoz, azok mintha eltűnnének a tizenkettőnél. Ahogy telik a Jézus mellett eltöltött idő, úgy lesz a követés, mint hitbeli, etikai norma szinte fizikai követéssé. Ott vannak ők Jézussal, de mintha kezdenék elfelejteni a tanít- ványságot. Az evangélium olvasója is érzi a problémát, de az van benne, hogy ez megoldható, talán ha még többet látnak majd, még jobban megértik Jézust, akkor ismét jó irányt vesz majd a tanítványi mivoltuk. 29
