Sárospataki Füzetek 4. (2000)
2000 / 1. szám - TANULMÁNY - Vadnai Zoltán: A tanítványok Márk evangéliumában
Vadnai Zoltán alkotott, és magának az elbeszélőnek a szerepe, amely benne van ebben a megalkotott világban. Márkkal kapcsolatban is elmondhatjuk, hogy majdnem az egyetlen biztos pont, ami közelebb vihet minket a szerzőhöz, az maga a szöveg, maga az evangélium. Milyen az a szerző, akit az evangéliumból ismerünk meg, aki explicite, nyilvánvalóan nem nevezi meg magát, nem ír önmagáról, de implicite, burkoltan, olvasva az evangéliumot elénk lép, nevezzük őt Márknak továbbra is természetesen. Mit árul el róla a stílus, a mondandó, a látásmód, ami elénk tárul? Egy elbeszélés van előttünk, amelynek sajátos mondanivalója van, amely üzenetet hordoz az olvasójának, és az üzenet átadására a szerző az elbeszélésnek, az irodalom eszközeinek tárházát választotta. „Meg vagyok győződve, hogy annak az ismerete, hogy ki volt valójában Márk (értsd: a történeti szerző), semmi jelentőséggel nem bír arra nézve, hogy megállapítsuk irodalmi tevékenységét, művének formáját és ezt interpretáljuk (tkp.:az implicite szerző)"3 Fontos kérdés, hogy milyen nézőpontból mondja el a szerző mondandóját, milyen elbeszélői perspektívája van ('point of view' = nézőpont). Hogyan ábrázolja ezt a nézőpontot az olvasójának a szereplők, a cselekmény- sor, a helyszín, a szókincs stb. segítségével?4 Ezt szem előtt tartva fogalmazzunk meg néhány gondolatot Márkról, mint az evangélium implicit szerzőjéről. Márk nem választott ki valamilyen szereplőt, hogy annak a szemszögéből láttassa a Krisztus-eseményt. Harmadik személyben mondja el a történteket. Jézus ezt és ezt tette, ők így és így cselekedtek. Milyen jelentősége van ennek? Márk mindentudó elbeszélőként áll az olvasói elé.5 Szabadon mozog térben és időben, szabadon választja ki a figurát, akiről beszélni szeretne, mintegy privilegizált hozzáférése van a szereplők érzéseihez, gondolataihoz, motivációikhoz. Mindent tud a szereplőkről, kívülről és belülről egyformán le tudja írni őket. Tudja, hogy Jézus hallgatást parancsol a démonoknak, hogy a tanítványok kísértetnek vélik a vízen járó Jézust, hogy a farizeusok elhatározzák, hogy próbára teszik őt, tudja Jézus gyötrődését és imádságát a Gecsemáné kertben stb. Mindenütt jelen van, legyen az Galilea, Jeruzsálem, egy hajó, egy ház, egy zsinagóga. O határozza meg, hogy a szereplők milyen sokat vagy milyen keveset beszélnek. Mint aki ismeri a szereplők érzéseit, gondolatait, kommentálja is azt az olvasónak (pl.: Mk 2,5-8). Az elbeszélésből felismerhető a szerző nézőpontja, megragadja a rendelkezésére álló eszközöket, hogy ezt a nézőpontot elfogadtassa az olva3 Willem S. Vorster: Markus - Sammler, Redaktor, Autor oder Erzähler? in SBS 118/119, 1985, Stuttgart, Verlag Katholisches Bibelwerk GmbH, p. 16. 4 Vorster, i.m. p.31. 5 Dr. Bolvki János: Az újszövetségi írásmagyarázat elvei, módszerei és példái, Bp. 1998. Kálvin Kiadó, p.85. 26
