Sárospataki Füzetek 4. (2000)
2000 / 1. szám - TANULMÁNY - Vadnai Zoltán: A tanítványok Márk evangéliumában
1Vadnai Zoltán A TANÍTVÁNYOK MÁRK EVANGÉLIUMÁBAN Bevezető gondolatok Sok írásmagyarázó fordul manapság más kérdésekkel a Szentírás felé, mint amikor a történetkritika által diktált megközelítés szinte egyeduralkodóvá vált az exegézisben. Ennek a diakrón megközelítésnek (a Biblia történeti szemléletű vizsgálata) a szempontjai szerint a szöveget vissza kell helyezni annak történelmi kontextusába. Az ott és akkort kell feltárni, megérteni ahhoz, hogy itt és most közel lehessen kerülni a mondanivalóhoz. A szöveg vizsgálatánál figyelembe kell venni a hagyományozás útját, lefejteni a szövegre rárakódott rétegeket, szem előtt tartani azt a folyamatot, amely a Krisztus-eseménytől elvezetett a kérügmáig, a gyülekezet Krisztusról szóló bizonyságtételéig. Megfogalmazódott, hogy az írásnak egy jelentése van, amit a próféta vagy evangélista megfogalmazott azon hallgatók számára, akik az első befogadók voltak. Persze így a szöveget meg kell tisztítani, mert az idők folyamán bővülési folyamatokon ment keresztül. Ez a munka csak úgy végezhető el, ha az Újszövetséget részekre bontják, atomizálják. Főként a 60-as évektől kezdve, elsősorban angolszász területekről elindulva egyre nagyobb területet kap az exegézisben az úgynevezett szinkron (egy adott rendszer leíró vizsgálata) megközelítés.1 Egy szöveg vizsgálata közvetlenül az előttünk lévő szövegből, annak struktúrájából kiindulva történik. A szinkron módszerek a szöveget, mint egy megszerkesztett koherens egészet látják, melynek elemei kapcsolatban állnak egymással. Ezekből a kapcsolatokból adódik egy formai, tartalmi egység. A szöveg értelme tehát nincs elrejtve a szöveg mögé, hanem a szövegelemek viszonyában rejtőzik.1 2 Ezek az irodalmi eredetű módszerek elfogadják kiindulásként a szöveg autonómiáját, öntörvényűségét. A középpontban nem a múltbeli személyek, események, irodalmi formák állnak, hanem az itt és most rendelkezésre álló, és számunkra mondanivalót hordozó szövegek (narratívák - ahogyan az irodalomkritikai irányok művelői mondják) és azoknak a mai olvasóra gyakorolt hatása. Vizsgálat alá kerül a cselekmény, a szereplők, a jellemek, a stílus, a hangnem, az elbeszélő nézőpontja. Egy elbeszélés vizsgálatakor nem a történeti szerző, nem az a valós világ, amelyben élt a fontos, hanem az elbeszélés világa, amelyet a szerző 1 Wilhelm Egger: Methodenlehre zum Neuen Testament, Freiburg, 1987. Verlag Herder Freiburg im Breisgau; A diakron és szinkron magyarázati módszerekhez, ezek gyakorlati megvalósításához ad kitűnő bevezetést 2 Fabiny Tibor: Szóra bírni az írást, (Hermeneutikai Füzetek 3.) Bp. 1994. Hermeneutikai Kutatóközpont, p.43. 25
