Sárospataki Füzetek 4. (2000)
2000 / 2. szám - TANULMÁNY - Békési Sándor: Egyház és kultúra
Egyház és kultúra Führertypen; a felvilágosult abszolutizmus központosított irányítása, vagy az a Római Birodalom, ahol a keresztyénség antidémonikus erőként lépett föl. Mivel a vallás az élet önátlénye- gítését mozdítja elő minden területen, a profán elemeket is Isten szolgálatába állítja. E kihívásban azonban fennáll a démoni megjelenésének veszélye, ha az egyház ezen igényt önmagának és véges formáinak tartja fönt. TILLICH ebben az esetben a konfliktust a szent dogmák igazsága és maga az igazság, az evangélium igazsága között véli felfedezni. Miután TILLI.CH elkülöníti a profánt és a démonit, rátér a kultúra elemzésére az egyháznak a világgal való érintkezése alapján. Véleménye szerint, a kultúrát az a Lelki Közösség alkotja és formálja, amely az egyház lelki magva, esszenciája. A Szentlélek rejtett munkálásáról van szó a profán világ kulturáhs elemeiben, ideiglenes szokásaiban, személyes tapasztalataiban, hogy ezen profán kultúrában látensen létező erő, mármint a Lélek, e kultúrát az egyház által átalakítsa, és önmagát vallásos közössége munkájával immár saját kultúrájában ábrázolja ki. Azonban sem az egyház, sem a kultúra nem vetheti maga alá a másikat, mert abban az esetben mind az egyháznak, mind a kultúrának megmutatkoznak torzító kétértelműségei. A szent és profán, illetve a vallás és kultúra a Lelki Jelenlét általi viszonyában TILLICH három alapelvre hívja föl a figyelmet: 1. A profán szentsége (Heiligung des Profanen) arra utal, hogy a profán a Szentlélek szabadsága számára mindig nyitva áll. Sőt, a Lelki Jelenlét még a vallásellenes közvetítőket is felhasználhatja a vallás átformálására. Ez megfordítva azt is jelenti, hogy egy egyházi felekezethez sincs hozzákötve a Lélek. Jézus tanítása és tette az Emanzipation des Profanen-t, a világinak a mennyeire való felszabadítását, az elvetettnek megszentelését tanúsítja. Tulajdonképpen ezt a gondolatot fedezte föl a reformáció. 2. A szent és profán összetartása (Konvergenz 'des Heiligen und des Profanen). Az egész élet a vallásos önátlényegülés törvénye alatt van, tehát Isten terve és akarata a profánra hat, ami által a világi kultúra elemei a szakrális felé tar.tanak. Ebben az egybefutó folyamatokban a profán annak a szentségnek javítását (Korrektiv des Heiligen) szolgálja, amelyben átlényegül. 3. A vallás és kultúra, összetartozása (Zusammengehörigkeit von Religion und Kultur), lényegi egymáshoz tartozósága TILLICH alapvető gondolata. Summának beérő megfogalmazása szerint: „a vallás a kultúra lényege, a kultúra pedig a vallás formája” (i.m. 545.old.). Egymástól való elválaszthatatlanságuk az Új Lét, az Is89
