Sárospataki Füzetek 4. (2000)
2000 / 2. szám - TANULMÁNY - Dr. Gaál Botond: Pál apostoltól Barth Károlyig és tovább
PÁL APOSTOLTÓL BARTH KÁROLYIG ÉS TOVÁBB él Isten ajándékaképpen, tudniillik hit által kegyelemből.13 így lehet megérteni azt, amit Pál apostol mond a Római levél 1,17-ben: „Mert Istennek igazsága jelentetik ki abban hitből hitbe, miképpen meg van írva: ’az igaz ember pedig hitből él’.” Amiképpen ezért az evangéliumi igazságért Pál megharcolt, úgy a reformátoroknak is meg kellett harcolniuk, ugyanis a Szentírás tanítása szerint az ember üdvössége „kegyelemből hit által” történik, azaz Krisztuson kívül nincs szükség más közbenjáróra, s ezáltal az ember élete egy szabadon engedelmes, boldogan hitvalló, a Krisztussal való eleve elrendelt győzelem reményében cselekvő és szenvedő szeretet-élet: a hit élete! (Egy ilyen biblikus látás birtokában ítélhetjük meg az 1999. október 31-én Augsburgban aláírt katolikus-lutheránus közös nyilatkozatot is!) A hit általi megigazulás tanításában tehát Pál visszautal egy történeti tényre, a Krisztus halálára és feltámadására, amely ténnyel a hívő ember valóságos kapcsolatban van, de nem az egyház exkluzív közvetítő szerepe révén, nem is valamilyen emlékezés kapcsán, vagy a históriai Jézus-kutatás útján, hanem mindig a Szentlélek belső bizonyságtétele ajándékaként. A páli levelekben nemcsak Krisztus keresztjének történetiségére esik a hangsúly, amelyet a Szentlélek Isten tesz számunkra jelenbeli valósággá és megszólítássá a hitben, hanem a múlt és a jelen mellett kifejezetten ott van a jövődimenzió is. Amikor azt mondja Pál, hogy „élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus”, és az életemet az Isten Fiában való hitben élem (Gál 2,20), akkor oda kell gondolnunk azt is, amit máshol mond, hogy e kegyességben „megvan a jelenvaló és jövő életnek ígérete”(l Tim 4,8). Boldogan vallja, hogy „nékem az élet Krisztus”(Fil 1,21), de arra is figyelmeztet, hogy harcold meg a hit nemes harcát, ragadd meg az örökéletet”(l Tim 6,12) mint e harc jutalmát. Pál világosan látja, hogy a keresztyén ember egyszerre két valóságos időben él. A modern fizika is ismer ilyen szemléletet, hiszen a viszonyítási rendszerhez képest ugyanahhoz az eseményhez két különböző időt is rendel, s ezek mindegyike valóságos. Ilyen kettősségben szemlélheti az ember önmagát, mert még ebben a világban él, de ugyanakkor a Krisztusban eljövendő korszak már „visszafénylik” az ember jelenébe. „Isten országa közöttetek van!” - mondotta egyszer Jézus. (Luk 17,21) Ha tehát Isten gondolatai felől nézzük az életünket, akkor úgy fejezhetnénk ki ezt a titkot, hogy Isten úgy tekint reánk, mint akik Krisztusban már elnyerték az örökéletet. „Azt az életet, amelyet e testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szere13 V.ö. M. Eugene Osterhaven: Az egyház hite. Kálvin kiadó, Budapest, 1995. (Ford.: Czeglédy Sándor és Gaál Botond) 137. 57
