Sárospataki Füzetek 4. (2000)
2000 / 2. szám - TANULMÁNY - Dr. Gaál Botond: Pál apostoltól Barth Károlyig és tovább
Dr. Gaál Boiond és azzal kezdi beszédét, hogy „akit ti nem ismerve tiszteltek, azt hirdetem nektek”. Pál nem alkudott meg, amikör az evangélium igazságáról volt szó. Akárhogyan is találta meg az utat a hallgatóihoz, az evangéliumból nem vett el semmit. O és a hitben szolgatársai azt hirdették, hogy az éló és örökkévalóan létező Isten, aki „egyedül halhatatlan és megközelíthetetlen világosságban lakozik”(l Tim 6,16), mindeneknek teremtője, ura és fenntartója, a Jézus Krisztusban testet öltött, s olyanná lett, mint a teremtmény, s akinek halálával és feltámadásával a mindenség, és benne az ember léte is elnyerte értelmét. Amíg a görögöknél is és a zsidóknál is Isten olyan hűvös messzeségbe, illetve fölfoghatatlan magasságba került az emberi elgondolás szerint, hogy ez a távolság már-már elviselhetetlen szakadékot jelentett, addig a keresztyénség biblikus tanításában az Isten és az ember, illetve Isten és a teremtett világ közötti kapcsolat úgy oldódik meg, hogy maga Isten osztja meg az ő létvalóságát az általa létrehívott mindenséggel a Jézus Krisztusban. Ez a Krisztus volt az isteni Ige, a Logos, aki által és akire nézve mindenek teremtettek, s akiben mindenek elnyerték az idői létet, mely teljesen különbözik Isten örök lététől. Ama nemes harcot megharcoltam, a hitet megtartottam Az evangélium hirdetése valóban harc volt Pál apostol számára. Bizonyságtétel az evangéliumról és küzdelem az evangélium igazságáért! Tudta nagyon jól, hogy nem üresítheti meg a Krisztusról szóló örömhírt azzal, hogy kedvez bárkinek is, aki a saját gondolkodása szerint akarja hallani azt. Az evangéliumot nem lehet és nem szabad a saját képünkre és hasonlatosságunkra formálni. De azt sem, hogy kivesszük belőle a tartalmát és eltekintünk a formától, vagy elfogadjuk a formát és félretesszük a tartalmát. Pál sem azt tette, hogy Jézust mint utolérhetetlen hőst, vagy erkölcsi példát állította az emberek elé. Ha az athéni beszédét figyeljük, csak addig lett „zsidónak zsidóvá” és — úgyszólván - „görögnek göröggé”12, ameddig azt az evangélium szabadsága megengedte. Arról ugyanis szó sem lehetett, hogy a zsidók kedvéért Krisztus kereszthalálát puszta történetté, jellé, evidenciává fokozza le, s ezáltal egy múltbeli eseményt a szent hagyomány módjára jelenné formáljon. Ezáltal megüresítette volna Krisztus 12 Az 1 Kor 9,20 csak a „zsidóknak zsidóvá lettem” kifejezést említi, de a 9,21 ben említett „törvény nélkül valóknak törvény nélkülivé” lettem kifejezés bizonnyal a görögökre is értendő'. 54
