Sárospataki Füzetek 4. (2000)

2000 / 2. szám - TANULMÁNY - Dr. Gaál Botond: Pál apostoltól Barth Károlyig és tovább

PÁL APOSTOLTÓL BARTH KÁROLYIG ÉS TOVÁBB

váltságszerző halálát és feltámadását, sőt megtagadta volna az élő Krisztus Lélek általi szüntelen jelenlétét az övéivel. De számára az sem volt követhető út, hogy a Krisztus-eseményből kivonja mindazt a teoretikus, időtlen tartalmat, amit aztán a görög szellem is elraktározhat a maga szellemi kincsei között, s így az evangéliumot mint az ókor egyik értékes gondolati szüleményét megőrizte volna az utókor szellemi múzeumában. Pál tisztában volt azzal, hogy ha ez így történt volna, akkor az őt hallgatók nem Krisztusban hittek volna, hanem neki. Márpedig az evangélium hirdetése nem a híradás elhívése, sem nem az emberi szellem időtlen alkotása, még csak nem is valami vallási képzethez való igazítás, hanem az élő Krisztus élő igéjének hallása a hitben a Szentlélek megvilágosító kegyelme által. És itt elérkeztünk egy olyan ponthoz, amit később atyáink is oly sokszor hangsúlyoztak az egyház története során. Az élő Krisztussal ugyanis csak úgy lehet találkozásunk, ha O megszólít bennünket. Ezért Páltól megtanulhatjuk, hogy az evangélium hirdetése sohasem csupán a történeti eseményekről szóló híradás ismételgetése, még kevésbé emberi bölcsességek és szellemeskedések szószéki kiélése, hanem a hit hallása a Szentlélek bizonyságtevése alapján arról a Krisztusról, aki „tegnap és ma és mindörökké ugyanaz”!(Zsid 13,8) Úgy van ez, amint Ézsaiás is mondja, Pál pedig megismétli: „Uram! Kicsoda hitt a mi beszé- dünknek?”(Ézs 53,1) „Azért a hit hallásból van, a hallás pedig Isten igéje által” - válaszol rá az apostol. (Róm 10,17; Gál 3,2)

Pál apostol azt hangsúlyozza, hogy - a keresztyén hit felől nézve - az Ige hallását és elfogadását a Szentlélek Isten munkálja bennünk. Belepecsételi a szívünkbe azt, amit az olvasott, vagy hallott Ige által Isten mondani akar számunkra „itt és most” az „akkor és ott” szituáció által. Ezzel a tudattal és hitbeli alázattal hallhatjuk ma is az élő Isten szavát a Szentírásból és az ige szolgájának szájából. Ezért nevezzük bizonyságtételnek az Ige hirdetését, amint Pálé is az volt. Ezt maga Kálvin fejtette ki a legtisztábban, s ajándékozta meg az egyetemes egyházat a Testimonium Spiritus Sancti Internum-nak, azaz a Szentlélek belső bizonyságtételének a Szentírás magyarázatára vonatkozó elvével. Tehát nem a külső tekintélyek, legyenek azok filozófusok vagy éppen az egyház tanítói hivatala, vagy akár az egyházi hierarchia emberei, de nem is az ész mindenható szerepe, még kevésbé az emberi belső hang, hanem- a Szentlélek Isten teszi élő, közvetlen üzenetté számunkra az Igét, ha engedelmesen fogadjuk azt hitben. „Omnis recta cognitio ab obedientia nascitur”, azaz „minden igazi ismeret engedelmességből származik’ - hagyta ránk Kálvin a Ján 7,17 magyarázata kapcsán.

55