Sárospataki Füzetek 4. (2000)
2000 / 2. szám - TANULMÁNY - Dr. Gaál Botond: Pál apostoltól Barth Károlyig és tovább
PÁL APOSTOLTÓL BARTH KÁROLYIG ÉS TOVÁBB zsidók ugyanis úgy gondolkodtak, hogy a történeti múlt isteni tettei abszolút érvényűek a mában is, ezért a mindennapi erkölcsiség általuk előirt szigorúságával lehet az Isten valóságát földi jelenlétté formálni. Nem figyeltek arra, hogy a mindenkori ember ehhez túlságosan bűnösnek és értelmileg végesnek bizonyul. Sőt, ezzel a zsidóság elveszítette korábbi nyitottságát, s létrehozott maga körül egy zárt, hagyományőrző, abszolút világot, amelyben az atyák Istene is elveszítette az eredeti, személyes, megszólító létminőségét. A rómaiak gyakorlatias világa A praktikus gondolkodású rómaik számára sem a görög filozófia, sem az antik matematika, sem pedig a zsidó vallásosság nem jelentett olyan forrásokat, amelyekből sokat meríthettek volna. Ókét más érdekelte. A római katonanép államférfiai és gondolkodói a történelem, az irodalom, a szobrászat, az építészet, a hadászat, az államvezetés és a jogtudomány művelése terén alkottak felbecsülhetetlen értékeket az európai művelődés számára. Vallási téren azonban nem tűntek ki valamilyen biztos „istenhittel”. Mondhatnánk, nem volt „teológiájuk” sem. A birodalomban a vallási életet részben a császárkultusz, részben pedig egyfajta általános és kiismerhetetlen szinkretizmus jellemezte,8 miközben ezt a színes egyveleget egyre nagyobb népszerűséggel özönlötte el Kelet felől a misztika. Annak megfejtése a vallástörténet feladatkörébe tartoznék, hogy a szinkretista közfelfogás engedte-e be a misztikát, vagy a misztika okozta-e a szinkretizmust. Mindenesetre azt látjuk, hogy az i.e. 3. századtól kezdve egyre erősödik a szinkretizmus, és a Krisztus születése táján uralkodó theocentrikus gondolkodásból kialakul egyfajta masszív, öntudatlan monoteizmus.9 Jellegtelen voltánál fogva azonban túlságosan sokirányú szabadságot kínált a vallási bizonytalanságban élő tömegeknek. Ebben a vallásilag légüres térben prédikált Pál, és bizonyságtételének a tolmácsolásakor arra kellett vigyáznia, nehogy félreértsék az evangéliumot, azaz ne „hitető emberi beszédnek”(l Kor 2,4) tűnjék, és ezáltal üressé váljék. 8 V.ö. Ravasz László: Pál Athénben. Magyar Tudományos Akadémia, Budapest, 1928. 12-14. 9 V.ö. Ravasz László, i.m. 14-20. 51
