Sárospataki Füzetek 4. (2000)
2000 / 2. szám - TANULMÁNY - Dr. Gaál Botond: Pál apostoltól Barth Károlyig és tovább
Dr. GaálBotond Amikor Pál apostol színre lép A nagy teológus apostol teoretikus tevékenységét sokféleképpen szokták megfogalmazni. Megannyi változatát olvashatjuk annak, hogy ki mit tart legfontosabbnak a páli életműből. Véleményem szerint Pál apostolnál mindenekelőtt a bizonyságtétel szót kell hangsúlyoznunk. Amint o is tette, először tisztázni kell ennek a bizonyságtételnek a két tartópillérét, majd pedig megnézni, hogy erre a fundamentumra milyen gazdag teológiát épített föl. Pál maga is látta, hogy abban a világban, amelyben ő él, ott és akkor, a viva vox evangelii két feltétel teljesülése esetén nyer szabad folyást. Mindenekelőtt tisztáznia kellett, mit jelent a keresz- tyénség nézőpontjából az egyistenhit és hogyan is kell értelmezni a világ teremtését. Ha jól megfigyeljük az apostol athéni beszédét, vagy a rómaiakhoz, a korintusiakhoz és a kolossébeliekhez írt levelét, akkor ezeket teszi előre abban a helyzetben, amikor az evangélium hirdetésével kilép a birodalom népeinek nyilvánossága elé. Tudja, hogy mit tart ezekről a világ, de nem ezekhez igazítja mondandóját. A héber hagyományból átveszi a szigorú (1) egyistenhitet és (2) a semmiből való teremtés tanítását (Gén 1,1; 2 Makk 7,28), de ezeket korántsem a zsidó fölfogás szerint értelmezi, hanem egy magasabb, illetve egy általánosabb gondolati szinten, mégpedig Krisztus inkarnációja felől. - (1) Az egy Istent úgy fogja föl, hogy Istennek az egysége, az egy volta továbbra is szigorúan megmarad a Trinitásban, mert mindeneket megelőző módon van az O hármas // egysége, és ez a prae-eminensen trinitárius egy Isten, aki az O örök létében a teljesség, jelenti ki magát mint Atya, mint Fiú és mint Szentlélek! De mindhárom személyben úgy, mint aki külön- külön is isteni teljesség! „Senki sem mondhatja Úrnak Jézust, csak a Szentlélek által!”(l Kor 12,3) Az előző vers teszi világossá, hogy Pál itt Istennek a Leikéről beszél. Sőt, így érthető Pálnak ez a kijelentése is: „tetszett az Atyának, hogy Őbenne lakozzék az egész teljesség!”, tudniillik a Krisztusban. (Kol 1,19; 2,9) így a keresz- tyénség, elsősorban Pál teológiája révén, egy magasabb rendű egyistenhitet értelmezett a Szentháromságban, s ez fontos szerepet fog játszani a niceai, a konstantinápolyi és a kalcedoni zsinatokon. — (2) Ami pedig a mindenség eredetét illeti, a semmiből való teremtés gondolata a kor nyelvén hangzik el Páltól: „... és azokat, amelyek nincsenek, előszólítja mint meglévőket.”(Róm 4,17b). Ha pedig a Kolosséi levélre gondolunk, akkor nyilvánvalóvá lesz, hogy a világnak semmiféle emanáció-elmélete, vagy prae-existens léte nem jöhet számításba, mert „mindenek Krisztusban teremtettek”, s to52
