Sárospataki Füzetek 4. (2000)
2000 / 2. szám - TANULMÁNY - Pásztor-Kupán István: Kicsoda az "Aki tegnap és ma és mindörökké ugyanaz?"
Pásztori-Kupán István a halálban igazi élet, aki Máriától és Istentől való, először szenvedő, majd szenvedéstől mentes, a mi Urunk Jézus Krisztus.4 Szmirnai Polükárposz a János levelei, valamint az Ignatiosz nyomán haladva, ezt írja: „Mindaz, aki nem vallja, hogy Jézus Krisztus testben jött el, az antikrisztus”.5 A szintén alexandriai fogantatáséi, Kr. u. 135 után íródott ún. Barnabás-levél ugyancsak Isten Fiának a testben való eljöveteléről beszél. Végül a II. század első feléből származó Diognétoszhoz írt levél Isten önnön Fiának vált- ságul való odaadásával igazolja, hogy Jézus Krisztus örökkévaló Istenként járt az emberek között. A fentiek alapján nagyjából körvonalazható az apostoli atyák Krisztusról alkotott felfogása: Jézus Krisztus Isten Fia, aki testben jött el az emberek közé, O a szolga és az Úr, a Főpap és az áldozat, születése Istentói és Máriától van, szenvedett és mégis mentes volt a szenvedéstől. A sokasodó ellentétpárok eleinte még nem okoznak zavart, de az idő teltével, s az eretnekségek megjelenésével szinte mindeniket külön-külön kell majd magyarázniuk az egyház tanítóinak. Origenész (184-254) és az alexandriai iskola A szakirodalomban általában elfogadott vélemény szerint Origenész az ún. alexandriai iskola megalapítója. Az egyiptomi Alexandria nemcsak nagybecsű múltjával és könyvtárával, hanem a Márk nevéhez fűződő alapításával is méltán büszkélkedhetett. A harmadik század elején az Alexandriai Kelemen tanítványaként itt fellépő Origenészt írásmagyarázatában az allegorizálás, krisztológiájában a Aoyoq aapÓ, séma jellemezte. Tulajdonképpen ő volt az első, aki az apostoli atyák krisztológiai hagyományát valamiféle rendszerbe igyekezett fogni. A szubordinációs Szentháromságtan mellett Origenész hozta be elsőként a teológiai irodalomba a Jézus Krisztussal kapcsolatos 0eav07UjOTCOq (Istenember) kifejezést. Krisztológiájának rendkívül 4 Eig lOCTpoq egtiv, aapKiKOq te Kai JiVEugaTiKO«;, yevvipog Kai ayevvriTO<;, ev aapKi yevogevo<; Geo?, ev GavaTco £cor| aA.r|0ivr|, Kai ek Mapia<; Kai ek 0eot>, TipaiTOV TcaGrpoi; Kai tote anaQr\q, Iriaovc; XpiOTO<; o Kupiog tipcov. (Levél az Efézusiakhoz VII, 1). Ignace d’Antioche. Polycarpe de Smyrne. Lettres Martyre de Polycarpe, ed. by Ca.elot, P. T., Sources chrétiennes, 4th edn (Paris: Cerf, 1969), X. 56-78. Apostoli atyák, p. 166. 5 lia? yap, oc av pír) ogoXoyr], It|ctouv XpiaTov ev oapKi eXriXuGevai, avTiypiGTOt; ecttiv (Levél a Filippiekhez, VII, 1). Die Apostolischen Vater, ed. by K. Bihlmeyer and W. Schneemelcher, 3rd edn (Tübingen: Mohr, 1970). Apostoli atyák, p. 201. 26
