Sárospataki Füzetek 4. (2000)
2000 / 1. szám - TANULMÁNY - Dr. Horváth Barna: Pályánk emlékezete
PÁLYÁNK EMLÉKEZETE Erre bizony nem került sor, és a kutatás is hamar leállt, mert mindnekinek volt annyi esze, hogy rendőri felügyeletét a megfigyelt kapcsolattartások által ne terjessze. Évek múltán egyszer az utcán találkoztunk, és akkor elmondtam neki: nem cserbenhagyás volt részemről az, hogy az uzsonnás beszámolókról elmaradtam. Tartoztam ezzel neki azután, hogy nevét, illetve személyét további megfigyelésre ajánlották. Zavarban voltam, mert ilyen szemérmetlenül nyíltan a megkísértés ajánlatával még soha nem találkoztam. Tudtuk, vagy inkább sejtettük, hogy kiterjedt besúgó hálózatra alapozták a rendszert, de azt, hogy a jellempróba ilyen közel jöhet és a kísértés ilyen nyilvánvalóvá lesz, álmomban se tudtam feltételezni. Kelemen főhadnagy közben elhagyta a szobát, s talán ezzel is azt fejezte ki, hogy ez nem az ő asztala. Tudta, hogy ilyenkor sorsok dőlnek el, és miután előbb figyelmeztetett, elégnek gondolhatta azt a segítséget, amivel kifejezte, hogy nem ért egyet a kényszerhelyzetben folytatott spicli-toborzással. Válaszra várt az ajánlattevő. Olyasmit mondtam, hogy nem tartom magam alkalmasnak ilyen kötelezettségek vállalására. Nem vagyok ellensége, de adósa sem annak a rendszernek, amely rendszer engem a népből származót az "egyéb" kategóriába sorolt, és egyetem helyett börtönbe vetett majdnem semmiért. Miután a teológiára felvettek, ezt úgy kell vennem, hogy ez az Isten akarata, és ha ott folytathatom a tanulást, akkor ezt jelnek veszem, és hinni fogok abban, hogy ott a helyem. Ez a magam mentése láthatólag meggyőzte a kérdezőt, mert nem erőltette tovább a dolgot. Csak annyit mondott még, hogy adjam írásba: ajánlatára válaszom nemleges. Ez megtörtént, és zárkámba visszavittek. Ezután még nehéz hónapok következtek a Markóban is. Erről lehetett tudni, hogy nem vesztettem csatát, a felkínált szabadulást, ill. annak feltételét nem fogadtam el. Ennek az lett a következménye, hogy 2 héttel "túlültettek" az ítélethez képest is, és a szabadulás után még hónapokig rendőri felügyelet alatt tartottak. Kijövetelkor nem várt senki a börtön kapujában, csak a friss levegő és a Caola szappan, ami hatásosnak bizonyult arra, hogy elnyomja a börtönszagot. A teológián azzal fogadtak, hogy menjek az AEH-ba és köszönjem meg az elnök úrnak, hogy folytathatom tanulmányaimat, és köszönjem meg Esze Tamás professzor úrnak is, hogy közbenjárt értem és talán garanciát is vállalt arra, hogy a továbbiakban nem lesz baj velem. Sejteni lehetett, hogy a kegyelemnek is volt egy K-vonala, ami a börtönkonyhán keresztül a főügyészhez is eljuttatta ügyemet, és biztosított afelől, hogy nyolcadrendű vádlottként a tárgyalás után nem kell már újra bevonulni, az ítéletben a büntetést kitöltöttnek veszik. Ezzel talán jó véget ért egy szemeszternyi kaland, aminek motívumai még majd gyakran visszatérnek, és akkor kiderül, hogy a pálya, amin haladunk, lehet sínszerűen meghatározott, de sorsszerűén kételyekkel is teljes. Több síkon folynak lelkünk harcai. Ha a nyitott és zárt ajtók valóságában elfogadjuk is Istentől valónak azt a hivatást, amire rendeltettünk, nem biztos, hogy már eszmeileg is tisztáztuk, hogy mi is lesz a mi kérügmánk, a sajátosan egyéni mondanivalónk, ami Isten Leikétől ihletetten valóban hirdetni való. Az jön-e ki a dologból, hogy a korszerűség 123
