Sárospataki Füzetek 4. (2000)
2000 / 1. szám - TANULMÁNY - Dr. Horváth Barna: Pályánk emlékezete
Dr. Horváth Barna ürügyén egy életen keresztül csak kételyeinket prédikáljuk, mint a rossz legátus prédikációk, vagy van valami, amit biztosan állíthatunk? A quid és a quomodo kérdése ez, hic et nunc1 ahogy a szánalmasan dadogó teológiai eszmélődés lépten-nyomon latinba fut, így akarva megnyugtatni önmagát, mintha még lenne valami köze a régen volt tudományossághoz. "Theologia est grammatica" - tanultuk, de közben az is nyilvánvalóvá lett, hogy a létkérdésekkel küzdő embernek nem elég a nyelvtani elemzés egzegetikai törmeléke. A filozófia, ami korábban évszázadokon át elfogadta a szolgálólány /ancilla theologiae/ szerepét, korunkban végleg kivonult a cselédszobából és önállósította magát. A 60-as évek felé haladva egyre többet hallottunk a Bultmann féle mitológiátlanításről, majd John A. T. Robinson woolwichi püspök világhírűvé lett könyvéről: Honest to God, amit 12 nyelven 1 millió példányban adtak el. A hit védelmében megszólaló püspök, aki magát "egyszer születetf'-nek vallotta a "kétszer születettek"-kel szemben, őszintén és becsületesen akart szólni Istenről, és ezért az orthodox vallási világkép megváltoztatását sürgette új erkölcsiséggel. A 60-as évek végére majd tisztázódik, hogy a kétféle Robinson közül melyiket fogom választani. Az első a gyakorlati érzékkel megáldott ember, aki sajátkezűleg mindent megcsinál, belefog és sikerre viszi az otthonépítést egy magányos szigeten is. A másik Robinson a teológiai eszmélődés embere, aki elméletileg keresi és kutatja az Istenről való őszinte beszéd tudományát. Elháríthatatlan feladatnak bizonyult annak tisztázása, hogy a teológiai tudományosság hol és hogyan végezheti el azt a váltóállítást, aminek eredménye az lesz, hogy a hazugságot és képmutatást elkerülve szólhassunk Isten csodálatos dolgairól egy életen keresztül. Barátok és parókiák Életünknek első harmadában vagy felében nagy szerepet kapnak a barátok, úgy is, mint csoportközösség. Ez abból is látszik, hogy akkoriban barátnak mondatik az is, akivel csak egy jót beszélgettünk. A közösség befogadására várva, sokszor fel is adjuk a szülők ókonzervatív nézeteit, sejtve, hogy mi már nem azt az életet fogjuk élni, amit ők éltek. Csalódásoktól még mentesen, a helyes tájékozódásra tippelve, felnézünk a nagyobbakra, a 4-5 évvel idősebbekre, tőlük vesszük a viselkedési mintát, különösen, ha egy internátusbán vagyunk összezárva. Meglakván Sárospatak, Debrecen és Budapest kollégiumi szállásait, bőséges ismeretet szereztem a közösségi élet írott és íratlan szabályairól. Ólmeleg volt a diák-közösség, amiben mindenkit az őt megillető helyére tettek. Egyéniségek mutatkoztak és formálódtak lépten-nyomon. Az volt népszerű, aki tudott adni valamit a társaságnak, ha egyebet nem, hát szívből jövő nevetést. Amikor Seres Iván megállt valahol a debreceni Teológián, és elváltozott hangon elkezdte utánozni a püspököt és a tanárokat, pillanatok alatt közönsége volt, és harsogó közröhej jutalmazta poénjait. Könnyfakadásig tudott nevettetni, és még ma is itt érzem őt magunk között, pedig régen elment; alig 124
