Sárospataki Füzetek 4. (2000)
2000 / 1. szám - TANULMÁNY - Füsti-Molnár Szilveszter: Csak a hasonló ismerheti meg a hasonlót
Füsti-Molnár Szilveszter ki semmiféle előzetes álláspontból. A meggyőződésre vonatkozó kérdés így nem az első, hanem éppen az utolsó kérdése az ismeretelméletnek, hiszen semmilyen előítélet, meggyőződés sem befolyásolhat ebben az értelemben bennünket. A megismerés lényege tehát rejtély marad, egészen a vizsgálódás végéig. Ugyanakkor a kiindulásunk fő szempontja is világos, melyben azt határoztuk el, hogy minden tekintélyelvtől, előítélettől stb. elhatároljuk magunkat a filozófiai megismerés során. A filozófia méltán tűzheti ki maga elé a Platón által is meghatározott feladatot, ami az igazi létezőben való részesülés volt. Ha az antik világ filozófiatörténetére gondolunk, akkor ezt a feladatot nem különösebben volt nehéz teljesíteni, legalábbis abból a szempontból, hogy akkor a filozófia magában foglalt számos tudományt is, sőt ha valaki úgy kívánta, akkor a filozófián belül a vallás felé is megtalálhatta az utat, vagy éppen ellenkezőleg teljesen eltávolodhatott attól. A középkorra minden megváltozott. Az úgynevezett szaktudományok (amiket eddig az antik kor filozófiája képes volt magában hordozni) éppen csak tengődtek. A teológia és vallás pedig soha nem látott módon virágzásnak indult. Ebben az időszakban még nem beszélhetünk a teológia és filozófia elkülönüléséről, hiszen a teológián belül rengeteg filozófiai elem volt.33 A változás abban állt be, hogy míg az ókorban a vallás a filozófiának volt alárendelve, addig a középkorra a filozófia sorsa megváltozott, és a teológia a filozófia felé emelkedett (philosophia est ancilla theologiae). Jelentett-e ez visszaesést a filozófiai vizsgálódáson belül? Nos, annyiban mindenképpen, hogy a filozófia elvesztette autonóm jellegét, átalakult, és ez azért történt így, mert gyökeresen megváltozott a vallás maga is az antik világhoz képest. Az ókor vallása semmilyen tekintélytől (kijelentéstől) sem függött, ezért számos aspektusában megegyezett a mindennapi gondolkozással, amennyiben az ókori filozófus vallási kérdésekben is nyilatkozott, ezt minden külső befolyás nélkül tehette (majdnem mindig, mert azért Szókratészt éppen az istenek ellen való lázadás egyik vádjával ítélték halálra). Szókratész idejében a népvallás már csak hagyományaiból tengődött, a vallást lényegileg pedig a filozófia határozta meg, igazolta. A középkorban azonban a Kijelentés mint meghatározó tekintély végig uralta a szellemiségét. Ez az új állapot pedig mérhetetlenül eltávolodott a filozófia antik értelmezésétől. Sokan azt mondják, hogy a középkor filozófiája csak látszat és díszítése a teológiai igazságoknak. Mindent a teológia határoz meg, mind a metafizikai, mind az ontológiai vizsgálódásokon belül. Az ókor metafizikája (Platón és Arisztotelész) bámulatra méltó emberi igyekezet, ami nagyszerűen bizonyítja, hogy az emberi szellem még a lehetetlent is megpróbálja. Ezzel szemben a középkor mindent a Kijelentés tekintélyéhez mér, legyen az logika, metafizika, vagy ismeretelmélet. Felmerülhet a kérdés, 33 Gondoljunk Aquinói Tamásra. 110
